2014-11-30

Novemberi kedvencek és könyves zárás

Többek között azért sem szeretem ezt a szívderítő sötétséget, mert képtelenség normális fotókat lőni ilyenkor, legalábbis olyan felszereléssel (illetve annak hiányában), ami nekem van (nincs). Ebédfőzés helyett azért kattintottam párat, aztán rájöttem, hogy enni is kellene valamit, úgyhogy nekiálltam ananászos-szalonnás csirkét sütni. Természetesen már most éhes vagyok, pedig nincs egy órája, hogy ebédeltünk.

Azt nézem, hogy nem olvastam valami hűderengeteget ebben a hónapban. de ahogy beleolvastam a többi havi zárásba, ezzel nem voltam egyedül, bár nekem fogalmam nincs arról, hogy helyette mit csináltam. Novemberben őket végeztem ki: 

1. Melissa Bank: Egy pasivadász feljegyzései (újraolvasás)
2. Max Brooks: World War Z (újraolvasás)
3. Lena Dunham: Not That Kind of Girl
4. Anne Holt: 1222
5. Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem
És elkezdtem, de nem fejeztem be A világ legjobb könyvét, esélytelen, hogy én ezt végigolvassam. 

A Szikomorfa örök kedvenc lett, szerintem nekem bármilyen hasonló könyvet el lehet adni, nagyon örülök annak, hogy megvettem, még a nem túl szép borítója ellenére is. Most nem írok róla többet, inkább megígérem - magamnak is - hogy később összeszedem róla a gondolataimat. A Zombiháborút pedig újraolvasni is óriási élmény volt, totálisan nekem való, még akkor is, ha egy picit túl amerikai, ezeket a fejezeteket jól ellensúlyozzák a nemzetközi kitekintések. Marad tehát a World War Z is az örök kedvenceim között. 

Sikerült viszonylag keveset vásárolnom novemberben, de természetesen volt egy-két dolog, amit muszáj volt beszereznem, a random portyák viszont szerencsére elmaradtak. Néhány régebbi és új kedvencet mutatok most:


A Body&Soul mandulás testápolót még a Glamour-napokon vettem a Müllerben, vagy ha nem akkor, akkor annak tájékán valamikor. Az illata tökéletesen passzol a jelenlegi hangulatomhoz, és az a jó benne, hogy nem annyira intenzív, hogy könnyen ráunjak. Egyébként rettentően folyós testápoló ez, ennek ellenére teljesen jól hidratál, egyáltalán nem ragacsos, szerintem ha újra a Müllerben járok, hozok még ilyet, csak lehet, hogy más illatban. A Bourjois Healthy Mix Serum alapozó régi vágyam volt, de sikerült megtudnom, hogy Magyarországon megszűnt ez a termék, pont amikor végre rászántam volna magam a vásárlásra. Így mindenféle előpróbálgatás nélkül megrendeltem az Asosról egy akcióban a legvilágosabb (51) színt, és milyen jól tettem! Mostantól semmi más folyékony alapozót nem vagyok hajlandó magamra kenni, csak ezt, meg a koreai BB krémeket. Nem túl erős a fedése, sőt merem állítani, hogy az egyik BB krémemmel jobban lehet vakolni, de én pont ezt szeretem: szépen kiegyenlíti a bőröm színét, de nem látszik, hogy ott van valami. A színe egy kicsit sárgás, de ettől nem kell megijedni, ez pont arra jó, hogy élénkítse egy kicsit a bőrt, még az én hidegszürke fejemre is tökéletes. Talán a hónap elején szedhettem össze a Nivea volume sensation hajhabot, ugyanis megőrülök attól, hogy rátapad a fejemre a sok hajam, még rögtön hajszárítás után is. Most ezt masszírozom a vizes hajamba, és sokkal normálisabban nézek így ki, persze azért egy kis texturáló spray az jöhet másnap reggel, de ez a hab is sokat segít, ráadásul 1. nincs masszív vegyszerszaga 2. nem nehezíti és tapasztja össze a hajszálaimat. A Sleek au naturel paletta annyira a mindennapjaim része, mégis szerintem soha meg sem említettem, pedig nagyon sokat használom. Merem ajánlani bárkinek, aki nude színekből álló jó minőségű palettát keres, ezerszer inkább erre áldozzatok, mint valami drogériás összeállításra, az ára sem durva, kb 2000 Ft, online rendelhető meg (én erősen vacillálok, hogy melyik legyen a következő Sleek palettám, rengeteg félét lehet kapni). Ebben, mint láthatjátok, sok a matt alapszín, illetve három csillámos is található benne, azért a jobb felső világosért például oda meg vissza vagyok. Ebben a posztban van egy kulturáltabb kép róla. És jelentem, végre megtaláltam a tökéletes sminklemosót is, igazából nem tudom, miért nem próbáltam eddig kétfázisú lemosókat, a lényeg, hogy beszereztem ezt a Garnier 2in1 érzékeny bőrre való lemosót, és csodálatosan jóban vagyunk. Amióta az Etude House szemhéjalapozót használom, meggyűlt a bajom a sminkleszedéssel, viszont ezzel a termékkel sitty-sutty lejön, mindenféle erőlködés nélkül. Byebye micellás vizek!


A háttér sem véletlen: Harmadik éve hű társam ez a Burberry mintás sál (fogalmam sincs, hogy az enyém épp milyen márka, kb 250 Ft-ért túrtam). Mindenhez passzol, nagyon klasszikus és sikkes - szerintem - szóval hiába van még bőven téli sálam, nem nagyon vagyok hajlandó mást felvenni. Ó és kaptam névnapomra egy gyönyörűséges kabátot, amibe első látásra beleszerettem már a honlapon, aztán egyszer felpróbáltam a teszkóban, de ááá, mondom minek, végül legközelebb már nem bírtam ellenállni neki. 

Ennyit pofázni... de örüljetek, mert novemberben egyetlen könyvet sem vettem, valahogy nem is jutott eszembe, meg most kíváncsi vagyok, hogy mit kapok a molyos húzásra, és lehet, hogy amit nem, azok közül beszerzek 1-2-t, még meglátom, hogy állok majd anyagilag. :)


Jaj, így a hónap végére volt még egy szuper élményem, céges csapatépítés keretében elmentünk lézerharcozni. Arra gondoltam, hogy az első kör után majd a.) jól megunom vagy b.) jól felhúzom magam azon, hogy milyen béna vagyok, és inkább lemegyek sörözni, de annyira elkapott a harci kedv, hogy aztán le se lehetett rángatni a pályáról. Bár a fiúk csúfoltak kicsit, hogy sokat campeltem, de hát valamiből meg kell élni. Edzésnek sem utolsó a dolog, rohadt fárasztó, de az a jó benne, hogy közben annyira elkap a hév, hogy észre sem veszed, hogy mennyire kipurcansz, ellenben este utána nem volt gondom az elalvással, illetve másnap hatalmas izomlázzal keltem. Kéne valami állandó csapat, akikkel hétről hétre el lehet menni, mert ez valami eszméletlenül jó! És legalább nem fáj úgy, mint a paintball.

Update: Még valami! Ahogy sokan mások, ősz elején is írtam egy tervet arra vonatkozóan, hogy miket szeretnék olvasni szeptember-október-november hónapokban.
És tádáá! Mind az öt könyvet elkezdtem, az egyiket, a Nyomtalanul c. skandináv krimit viszont félbehagytam, nem igazán hangolódtam rá se a szereplőkre, se a hangulatra, innentől kezdve felőlem történhet bármi. A többi négyet viszont elolvastam, és azt hiszem, tök jó könyveket válogattam össze magamnak, ezek voltak azok:

1. Benedek Szabolcs: A vértanú
2. Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
3. Jeff Vandermeer: Fantomfény
4. Alan Bradley: De mi került a pitébe?

A beszerzéseket illetően a többiek is visszafogottak voltak, kivéve Teklát :D
Amadea
Anna
BookwormGirl
Horsegirl
Liliane
Nikkincs
PuPilla
Tekla
Theodora

2014-11-28

Éljük túl könyvekkel a telet

Évről évre egyre jobban utálom a telet. Eddig legalább a karácsony gondolata felvillanyozott, idén viszont furcsa mód még az ünnep említése is hidegrázást vált ki belőlem. A téli szünethez nyilván van kedvem, de a karácsony jobb napjaimon (csupán) teljesen hidegen hagy. A januárról ne is beszéljünk... Esküszöm, nem a nyafogás a célom, de úgy éreztem, tudatnom kell a világgal, hogy mennyire gyűlölöm ezt az évszakot. Lássuk, miket tervezek a közeljövőre, semmi hangulati együtthatót ne keressetek a válogatásban, és természetesen azt sem kell elvárni, hogy teljesítem a kitűzött célt. :)



1. Scott Westerfield: Leviatán
Nagyon régóta érdekel ez a könyv, steampunkot eddig nem sokat olvastam, de vonz a dolog hangulata, azt is imádom, ha néhanapján az édesem hasonló játékai az aláfestések az olvasásaimhoz. Bár elvileg ifjúsági regény, a radarom (és megbízható online ismerőseim) azt mondják, nem kell félni emiatt. 

2. Gail Carriger: Soulless
Sokan dicséritek ezt a sorozatot, gondolom nem főként a magas színvonala, inkább a boldogító hatása miatt. Van egy olyan érzésem, hogy szeretni fogom. Már előjegyeztettem, úgyhogy biztosan hamarosan sorra kerül. 

3. Holly Smale: Geek Girl 
Olvastam róla jót és rosszat is, de főleg azt, hogy nagyon vicces, a geekeket szeretem, már eleve jó alapot szolgáltatnak a megnyilvánulásaik egy történethez. Ő lesz az egyik következő áldozatom, néhány oldalt már elolvastam belőle tegnap este.

4. Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Ne röhögjetek :D (Persze úgyis tudjátok, hogy most se fogom elolvasni.)

5. Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Ezt is mióta tologatom... Talán most vevő is lennék egy kevésbé szívderítő témájú könyvre, ezt meg nagyon dicsérik, és ráadásul meg is van otthon, olyan szép, masszív, vastag könyv.

6. Kathy Reichs: Virals
Sosem tudom, melyik Kathy Reichs-krimit olvastam, mert már legalább 2 kiadása (és címe) van mindegyiknek, ráadásul az új verzióban nagyon hasonlóak a címek, sikerült is emiatt rögtön a második résszel kezdenem, az nekem nagyon tetszett. Szeretem a hosszú krimiket, mert az oldalszám már sejtet(het)i, hogy talán nem csak a cselekmény száraz felvázolásáról lesz szó. A Virals elvileg kicsit más műfaj, YA meg fura lények, meglátjuk.

Most nem erőltetek fel több könyvet a listára, úgyis lesz még molyos karácsonyozás két hét múlva, meg bízom benne, hogy idén az édesemtől is becsúszik egy könyv (már gyártom neki a bookdepós kívánságlistát). Vannak még könyvtáras előjegyzéseim is - nem tudok nélkülük élni, hiába próbáltam - pl. a Sötét helyek, amiért ezúttal a megyeiben állok sorba, meg még egyéb remekművek, csak ezt nem akarom már annyira lelőni, múltkor is kihoztam 2 könyvet, az egyiket sittysutty el is olvastam (1222), a másiknak, A világ legjobb könyvének kétszer álltam neki (értelemszerűen másodszor onnan folytattam, ahol abbahagytam), de hatalmas szenvedés volt, szerintem mondjuk eleve öngól egy ilyen címmel indulni. Úgy fest, nekem nem jön be a svéd humor, ha egyáltalán létezik ez a fogalom.

Ti miket terveztek a legrosszabb hónapokra?

2014-11-25

Egy spoilernáci vallomásai

Az elmúlt egy napban annyit gondolkodtam a spoilereken, hogy kezd egészen kikristályosodni bennem, hogy miért is utálom én ezt a jelenséget annyira. Alapvetően nem az a fő problémám, hogy megtudom, milyen lényeges esemény történik majd a könyvben (bár ez alól is nagyon sok kivétel van, erről később). Ami igazán felhergel, az az, hogy bizonyos személyek felhatalmazva érzik magukat arra, hogy ilyen "apróságokat" közöljenek, és nem tudom, melyik a rosszabb eset: az, ha fel sem merül benne, hogy ilyet nem illik, vagy az, ha szándékosan rohadék az illető. Épp a hétvégén idegeltem magam egy molyos értékelésen. Lehet, hogy nem kéne olvasás előtt/közben értékelést olvasnom, főleg nem egy krimiről, de szerintem - többek között - erre való ez az oldal. Anne Holt 1222 c. regényéről van szó, amelyben két rejtély is adódik, az egyiket kedvesen lelőtte egy molytársam, mindenféle jelzés (holott van erre eszköz) nélkül. Úgyhogy köszi :) 
Olyat is láttam, hogy a tisztelt felhasználó az értékelésének első mondatában közölte, hogy mely szereplők haláloznak majd el a könyv végén. Ott volt "vigyázat..." jelzés, de asszem akkor még nem lehetett ezeket elrejteni, vagy csak én nem találtam ezt a funkciót, igazából nekem tökmindegy, szerintem ha valaki értékelést/posztot ír egy könyvről, akkor annak nem arról kéne szólnia, hogy ja amúgy a kacsafarkú kolibrilepke a gyilkos. A legintelligensebb módja a spoilerezésnek - ha tényleg elkerülhetetlen - szerintem az, ha kifehéríti a blogger a bejegyzésben azt a szöveget, ami erre vonatkozik, mert sokszor a szemnek nem olyan könnyű parancsolni. :) Egyébként blogokon nem találkoztam még elkerülhetetlen spoilerrel, főleg a molyon botlok bele kedves emberekbe.

Ezen kívül még két eset van. Az egyik rohadtul idegesít, a másik meg vicces.

1. Írók spoilereznek. 
Kedves Rácz Zsuzsa, elhiszem, hogy baromi nagy embernek tartod magad, és feltételezed, hogy az olvasóid mind a gimiben olvasták már az Anna Kareninát (hát elárulom, hogy a rajongóid nagy része pont nem ez a kategória), nekünk hálisten nem volt kötelező. Attól függetlenül, hogy ez egy alapmű, nem kellene azt gondolnod, hogy hatalmadban áll közölni a regény VÉGkimenetelét, főleg, ha azt nézzük, hány oldalt kell az olvasónak végigszenvednie, hogy eljusson addig. A te könyveid viszont nem alapművek, gyanítom, ez a fél sor sem tette őket sokkal nagyobbá.

Kedves Matthew Quick, igazán szerettem a Napos oldalt, és világos, hogy belepasszol a történetbe az, ha leírod, Pat hogyan reagál egyes regények végkimenetelére, ettől függetlenül nem gondolom, hogy az emberek örülnek, ha olyan klasszikusok végeit cseszed el nekik, mint például A nagy Gatsby vagy a Búcsú a fegyverektől.

2. A pasim lövi le...
Az édesem egyik szokása, hogy odajön mellém, miközben olvasok, és felolvas egy-két szót az oldalról, ahol épp tartok. Ez akkor vicces, ha én még a bal oldali lapot nézem, ő meg a jobbról olvas. Például én épp ott tartok, hogy egy vérengző kutya tart morogva mozgásképtelen főhősünk felé, szökik fel az adrenalin, erre ő kétségbeesetten megszólal: "Döglött kutya??? :(((" 
Nyilván ez nem tragikus, mert fél percen belül úgyis elértem volna oda. 
Viszont olyat is szokott, hogy fogja a könyvemet, és beleolvas a végébe. Hangosan. Így tudtam meg az egyik regény esetében, hogy a főhősünk apja még életben van, pedig eltűnt, és nagyon kétséges volt, hogy mi történt vele. 
Ezeken viszont inkább nevetek, főleg azért, mert mindig sikerül beletrafálnia egy olyan mondatba, ami aztán spoilernek minősül. 


Ilweran - akit egyáltalán nem zavarnak a spoilerek - írta, hogy őt a teljes könyv érdekli, és ha mindezt csupán a végkimenetel el tudja rontani, akkor az már tuti, hogy nem olyan jó könyv. Bizonyos könyvek esetében én is így gondolom, viszont bőven akadt a kezembe olyan regény, amin a vége dobott egy akkorát, hogy nem nagyon tértem magamhoz... Lehet, hogy a könyv 95 százaléka nem volt akkora óriási élmény (de lehet, hogy igen), viszont a lezárás miatt azt gondoltam, hogy hoppá! Például cseppet sem örültem volna, ha előre tudom a Pi életének végét, vagy mondjuk az Egy különc srác feljegyzései-ét, a Beszélnünk kell Kevinről-ét, és akkor a krimiket nem is említettem (bár mint tudjuk, szuperképességemnek köszönhetően elég gyakran sikerül saját magamnak lelőni a poént). 

Egyébként a legkisebb spoilert is utálom. Egyszer még amiatt is kikeltem magamból, hogy egyesek megemlítik, hogy a könyv függővéggel zárul. Nagyjából egyedül voltam a véleményemmel. :)
Most az utóbbi két év olvasmányain végigszaladtam, és rájöttem, hogy tényleg egész kevés az a könyv, amely esetében számított az, hogy hogyan végződött. Viszont azt is észrevettem, hogy többnyire pont azokat a regényeket spoilerezik, amelyeknél számít. Például olvastad az összes Harry Pottert? Nem? Gondolom azért tudod, kik nem élik túl, és hogy ki kivel jön össze, meg ki ölt vagy nem ölt meg kit. Ismerős a probléma? :)

Emlékszem, még akkor akadtam ki, amikor a How I Met Your Mother hivatalos facebook oldala kitette az anya képét kb az amerikai vetítés után fél órával (arra a részre gondolok, amikor először látjuk őt). Később persze nem győztek elnézést kérni, de elég béna húzás volt.

Az újraolvasást nálam nem befolyásolja az, hogy ismerem a könyv befejezését. Hiába krimi például A tetovált lány, azért újraolvastam (angolul), bizonyos krimik esetében ugyanis maga a nyomozás ezerszer jobban érdekel, mint a végkifejlet, ráadásul ennek a regénynek a hangulatába is szerelmes vagyok. Amúgy meg inkább nagy-nagy kedvenceket szoktam újraolvasni, hogy felidézzem a hozzájuk fűződő kellemes emlékeket. Például nem nagyon látom magam előtt, ahogy a Beszélnünk kell Kevinrőlt veszem elő újra. :D

A többiek véleménye a spoilerekről:

2014-11-23

Könyvmolyok problémái TAG

Ha az alábbi kérdéseket nézzük, eléggé rugalmas vagyok, ritkán vagyok hisztis könyves problémákból fakadóan. Azért mégis kitöltöm ezt a taget, amelyet Teklától kaptam, mert szeretek mindenféle hülye válaszokat adni, ami jelen esetben különösen aktuális lesz, mivel azt fogom magyarázgatni, hogy az adott probléma miért nem jelent nekem problémát. Illetve a kérdéssor végén megspékelem a bejegyzést az Én Valódi Könyves Problémáimmal.



1. Körülbelül 20.000 könyv van az „Elolvasni” listádon. Hogy a fenébe döntöd el, hogy mit olvasol el legközelebb?
Oké, ez pont érint. :D Néha olyan kényszerek vezérelnek, mint könyvtári előjegyzések és határidők (persze az előjegyzés gombra is én nyomok rá valamiért), máskor meg az emésztő vágy, hogy olvashassak egy könyvet végre, utóbbi esetben többnyire egyik pillanatról a másikra kerít hatalmába a harci kedv. Az biztos, hogy törekszem arra, hogy minden szempontból különböző könyveket olvassak egymás után. 

2. Már elolvastad, több mint a könyv felét, de egyszerűen nem tetszik neked. Abbahagyod, vagy folytatod? 
Megesett párszor, hogy nem jelzett időben a radarom, vagy épp annyira reménykedtem, hogy ez jó lesz, hogy már a könyv felénél tartottam, amikor képzeletben bevágtam a sarokba. Van úgy, hogy egyszer csak elfogy a türelmem, ez csak akkor sajnálatos, amikor nem elég korán. 

3. Közeledik az év vége és oly közel, mégis távol vagy az olvasási kihívásod teljesítéséhez. Megpróbálsz felzárkózni, és ha igen, akkor mégis hogyan?
Nulla darab kihíváson vettem részt az évben, és a továbbiakban is ehhez tartom magam. Egyszerűen nem akarom, hogy az olvasás bármikor, akár a legminimálisabb szinten is probléma legyen, úgyhogy a saját kis tervezgetéseimet leszámítva (amelyek végkimenetele totálisan hidegen hagy) hanyagolom az ilyesmit, ahhoz túlságosan hangulatfüggő, hogy épp mit van kedvem olvasni. 

4. Egy könyvsorozatnak, amit egyszerűen imádsz, a borítói. Nem. Egyeznek!! Hogy birkózol meg ezzel a szörnyűséggel? 
Alapjáraton zavar a csúnya borító, de ha nem egységes egy sorozat kinézetileg, hát akkor nem az. Pl. ott a Tündérkrónikák. Zavar? Nem.

5. Mindenki imádnak egy könyvet, amit te egyszerűen ki nem állhatsz. Kivel osztod meg az érzéseidet? 
Blog, moly, meg bárki, akivel szóba kerül. Mellesleg hónapok óta áll piszkozatban egy lista ezekről a könyvekről, egyszer majd talán kiegészítem, és közzé is teszem. 

6. Nyilvános helyen olvasol éppen és hirtelen elkezdesz sírni a könyvön. Mihez kezdesz magaddal? 
Sosem sírtam még könyvön. 

7. A folytatása egy könyvnek, amit nagyon imádtál, éppen most jelent meg, de már nem emlékszel mindenre az előző részből. Újraolvasod az előző könyvet? Vagy inkább nem olvasod el ezt a folytatást? Keresel valami összefoglalót róla az interneten? Esetleg elkezdesz bőgni a frusztrációtól?! 
Ha imádtam, akkor emlékszem rá. Nem mindenre, de amire kell, arra igen. Előbb-utóbb úgyis előjönnek a dolgok a következő részben, rosszabb esetben is ott van gugli barátom. Ha meg nagyon nem emlékszem, akkor valószínűleg nekem ennyi volt a sorozat, nem olvasom el a folytatást - így vagyok most az Incarceronnal.  

8. Nem akarod senkinek, ismétlem, senkinek kölcsönadni a könyveidet! Hogyan utasítod vissza udvariasan az embereket, mikor kölcsönkérnek tőled egyet? 
Bár volt néhány rossz tapasztalatom, én még mindig szívesen adok kölcsön könyvet mindenféle gyomorgörcs nélkül. A győri molyokkal rendszeresen cserélgetünk, néha egyik-másik barátnőmmel is. Könyörgöm, ez csak egy könyv. 

9. Ebben a hónapban már 5 könyvet kezdtél el és egyiket sem fejezted be. Hogyan lépsz túl ezen a „nem olvasási időszakon”? 
Ez már ismerős egy kicsit. Mostanában azért igyekszem max kettőre redukálni az aktuális olvasmányaim számát, de régebben volt, hogy többe belekezdtem. Ilyenkor általában kényszerítem magamat arra, hogy befejezzem az egyiket, aztán a másikat, és így tovább. Ha meg valamelyik nagyon nem tetszik, akkor hagyom a fenébe.

10. Nagyon sok könyv jelenik meg, amikért szinte haldokolsz, hogy elolvashasd. Hányat fogsz ezek közül megvenni? 
Idővel lehet, hogy sokat, de ha épp felgyülemlik sok friss és nagyon izgalmas megjelenés, akkor záros határidőn belül legfeljebb egy-kettőt. De inkább várok, mert a lelkesedésem bizonyos könyveket illetően úgyis alábbhagy, amúgy must-have-ekkel is úgy vagyok, hogy ráérnek, nem érzek kényszert az azonnali beszerzésükre. 

11. Miután megvetted a könyvet, amire annyira vágytál, körülbelül mennyi ideig csücsülnek a polcodon mire elolvasod őket? 
Pfff. Aki olvas/ismer, szerintem tudja a választ. :D

Azért én is tudok ám problémás lenni. Tíz dolog, ami stresszel:

1. Spoilerek. Utálom, amikor nézegetem az értékeléseket, és az egyik azzal kezdődik, hogy ki a gyilkos. Meg hogy ki hal meg. Ilyet NEM MONDUNK EL. Előre figyelmeztetés mellékelésével sem. Szerintem. A legutóbbi krimi-olvasásom kapcsán is felhergeltem magam egy értékelésen, legszívesebben belinkelném, hogy lássátok a galád embert, de akkor nektek is lelőném a poént. 

2. Itthoni könyvek olvasatlansága. Idén kicsit javult az arány, de még mindig túl sokat könyvtárazok, nem bírok ellenállni. :) A kindlikét se használom eleget.

3. Book hangover. Amikor annyira a hatása alatt vagyok egy befejezett könyvnek, hogy képtelen vagyok újba kezdeni, inkább kezdeném elölről azt, ami ezt az állapotot létrehozta bennem.

4. A macska megrágja a kölcsönkönyvet.

5. A macska leborítja a polcról a könyveimet.

6. A macska leborítja vízzel a vadiúj könyveimet.

7. Szeretnék olyan lány lenni, aki szereti a képregényeket, és akarja őket olvasni, de nem vagyok olyan. (Viszont fundoltam Nyugat+Zombikat az indiegogón!)

8. Szidom magamban a kiadókat, hogy miért nem jelentetik meg már az xy könyvet magyarul. Amikor végre elérhető lesz, leszarom. 

9. Generálódott egy új élet a Farm Heroes Sagában. Hátha most sikerül abszolválni a pályát.

10. "És te amúgy mikor olvasol?"

2014-11-22

Bűnös élvezetek

Nehezen jutottam dűlőre azzal kapcsolatban, hogy a kedvenc kabátkönyveimről írjak-e, vagy inkább a guilty pleasure regényekről, jó néhány esetben összeolvad nálam a két kategória. Amadea nemrég írt az ő kabátkönyveiről, ezért kezdtem el kotorászni az olvasmánylistámban, végül abban maradtam magammal, hogy ehelyett jöjjön egy kis színvallás, mert igaz, hogy nem vagyok már akkora kultúrsznob, mint néhány éve, de még mindig leállok mentegetőzni, amikor egy-egy komolytalanabbnak tűnő olvasmányt dicsérek.



Ree Drummond: Tűsarkúban a prérin
A legkedvencebb mind közül, nekem tényleg olyan élményt nyújtott, mintha a pattogó tüzű kandalló mellett ülnék egy őszi estén. Ahogy azt már többször említettem, nagyon ritka, hogy egy szerelemközpontú történet nem visszatetszést vált ki belőlem, de Ree esete egyrészt valós, másrészt felfedeztem benne néhány közös vonást a saját életemre vonatkozóan, egyébként ő és a Marlboro Man a mai napig együtt vannak és összehoztak egy fészekalja gyereket is. Írtam is róla akkor egy kicsit személyes jellegű posztot.

Beth Hoffman: Déli álmok
Kabátkönyv, de kicsit mégis G.P., mert azért irodalmilag nem egy óriási alkotás. Kicsivel később olvastam A méhek titkos életét, és a Déli álmok elég erős koppintásnak tűnik, nagyon hasonlóak bennük az élethelyzetek és a megoldások, annyi különbséggel, hogy A méhek...-ben sokkal komolyabb kihívásokkal kell szembenézniük a szereplőknek. A Déli álmokat olvasva egyből Savannah-ba akartam költözni, mert innen, messziről úgy tűnik, hogy ott még a kerítés is áfonyás palacsintából van.

Karen Marie Moning: Tündérkrónikák
Most biztos néhányan felkiáltotok, hogy mi ebben a bűnös élvezet, de nekem továbbra is szoknom kell a gondolatot, hogy egy ennyire-nem-én könyv/sorozat elnyerte a tetszésemet. Eleinte még magamnak sem mertem bevallani, hogy tetszik, annyira nem olvastam korábban hasonló besorolású regényt.

Michelle Moran: Nefertiti; Kleopátra lánya
Michelle Morant sem a szépírói képességei miatt szeretjük, inkább amiatt, hogy visszarepít minket letűnt korokba, hozzáad egy csomó kulturális adalékot, és a sok cselszövés meg fordulatos cselekmény sem megy a hangulat rovására. Eddig csak két könyvét olvastam, de szeretném majd folytatni a sort, engem nagyon kikapcsolnak ezek a könyvek, teljesen el tudok veszni benne.

Lauren Graham: Egy nap talán
Igazából nem annyira nagyon limonádé ez a regény, mint amilyennek tűnik. Ha túltesszük magunkat Frances idegesítő jellemén, egy teljesen élvezhető, New York-i történetet kapunk, betekinthetünk a színészek világába, főként a kezdőkébe. Picit hosszabban írtam már a könyvről egyszer, kabátkönyv-esélyes, ráadásul épp valami szakadó esős hétvégén olvastam, ami nagyjából az első igazi őszies hétvége volt. 


Színvallás az ifjúsági könyvekről...

Stephenie Meyer: Twilight
A könyv irodalmilag nulla, az első részt mégis szerettem, főleg azt a nyálkás-hűvös-esős hangulatot, ami körülveszi a bénázó hőseinket. Azt hiszem, mindegyik részt elolvastam végül, de az első kivételével az összes szenvedés volt, túl sok felesleges párbeszéddel és indokolatlanul hosszú cselekménnyel.

Maggie Stiefvater: Shiver
Takaróbaburkolózós, összekucorodós könyv. Kivételesen a szerelmi szálat sem találtam annyira elfuseráltnak, mint a YA-kban általában. Nem tudom, miben rejlik a szöveg ereje, az is lehet, hogy csak jókor talált meg. A többi rész nem nagyon érdekel, de lehet, hogy egyszer majd olyan hangulatban leszek, hogy azokat is el akarom olvasni.

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi
Bár a vége felé már nagyon untam, azért eléggé a szívemhez nőtt ez a sorozat. Totálisan kikapcsolta az agyamat, egy idő után már a hibái is egyre kevésbé zavartak, de azért néha jajgattam befelé az irreális viselkedési formák és élethelyzetek miatt. Ez a sorozat tényleg olyan, mintha egy középiskolás lány írná, szellemes és vicces, de sokszor ismétli önmagát és természetesen nem magas színvonalú irodalmi alkotás, de szerintem egyáltalán nem is akar az lenni.  

Továbbiak találhatók ebben a posztban, inkább a kép felső sora a GP kategória, az alsó négy szerintem az eggyel színvonalasabb YA-k közé tartozik (nekem).
És még egy kis adalék: kamaszkorom bűnös élvezete Az édesvölgyi suli volt. Ennél nagyvonalúbb kitárulkozást ne nagyon várjatok tőlem. 

2014-11-19

Pár közelgő és friss megjelenés, ami érdekel

Ritka alkalom, de totál be vagyok zsongva a friss megjelenésektől, birtokolni akarom őket, nemrég elkezdtem egy szűz könyvet olvasni, láttam a molyon, hogy még senki sem csillagozta (azóta már biztos, mert közben én eléggé elakadtam vele), ugyanígy voltam a Ready Player One-nal két éve, teljesen felszabadulnak a hipszter molekuláim ettől a tevékenységtől.
Hamarosan karácsony, a korábbi évek tapasztalatai alapján az egyetlen forrás, ahonnan könyv jöhet ajándékba, az a győri olvasótársaimmal alkotott közösség, mindenki készített polcot a vágyott könyveiről, az enyémen egyelőre hat könyv szerepel. (Igaz, könyvutalványt szoktam néha kapni, annak is elég rendesen tudok örülni.)

Mats Strandberg & Sara B. Elfgren: Kulcs
Tegnap fedeztem fel a hírt a Geopen facebook-oldalán, hogy már lehet is rendelni, és örömömben felsikítottam egy beszélgetés közepén. Ez az a könyv, amit egészen biztosan meg fogok venni, az első két részt imádtam, és sokszor eszembe jutott mostanában, hogy vajon mikor érkezik a befejezés. 832 oldal lesz, ez keménykötésben elég súlyos tárgynak ígérkezik, de iszonyatosan várom, hogy a polcom lakója legyen, szerintem az olvasását sem fogom sokáig halogatni. 


Murakami Haruki: A köddé vált elefánt
Ha megjelenik egy új Murakami, akkor az nekem kell. Bár lelkesedésem már kezd alábbhagyni a szerző iránt, azért még mindig őt választanám, ha a kedvenc íróm kilétét firtatná valaki. Az új kötet, amely novellákat tartalmaz, eredetileg 1993-ban jelent meg. Egyébként bőven van még mit beszereznem Murakamitól, a régebbi regényei közül elég sok nem szerepel még a gyűjteményemben. A szerzőt nemrég jelölték a legrosszabb szexjelenet díjára, teljesen megértem. 


Ben Aaronovitch: Soho felett a hold
Annak ellenére, hogy a London folyói nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, kíváncsi vagyok a sorozat további tagjaira is, és feltehetőleg be is fogom őket szerezni. Most, így utólag azt gondolom, hogy talán más lelkiállapot vagy hangulat kellett volna az olvasásához, mert egyáltalán nem rossz ez a könyv, csak valahogy nagyobb durranást vártam, elég gyakran elkalandoztak a gondolataim. Különben nagyon vicces és szellemes, és bízom benne, hogy a második rész felülmúlja majd az elsőt. 


Alan Bradley: A titokzatos bábjátékos
Épp most írtam a sorozat első részéről, nem is mennék bele már nagyon abba, hogy miért szerettem a De mi került a pitébe?-t. Gyakran előfordul velem, hogy egy-egy krimiben a bűnügyi szál érdekel a legkevésbé, például a Dávid Veron-sorozatban is a harmadik rész során jutottam el addig, hogy a nyomozás is beszippantson, ne csupán a hangulat. Flavia de Luce rejtélyei esetében is sokkal jobban tetszik a körítés, mint az események.


Robert Galbraith: A selyemhernyó
A Kakukkszó biztosan benne lesz nálam az éves top ötben, ráadásul Cormoran Strike magánnyomozó is pillanatok alatt belopta magát a szívembe, csodálatosan felépített karakter, emellett pont olyan típusú férfi, amilyet általában szeretek (nem mintha bárki labdába rúghatna nálam hahaha). J. K. Rowling közben észrevétlenül bekúszott a kedvenc szerzőim közé, főleg a felnőttkönyveinek köszönhetően. A Kakukkszó és az Átmeneti üresedés számomra hibátlan könyvek, ugyanezt a szintet várom a Selyemhernyótól is. 


Ti várjátok valamelyik könyvet ezek közül? Melyek azok a friss / várható megjelenések, amelyek lázba hoznak titeket?

2014-11-17

Magánkönyvtár-pusztítás

Október végén jó kislány voltam, szépen visszavittem az utolsó három könyvet a Városi Könyvtárba, és eljöttem anélkül, hogy bármit elhoztam volna magammal. (Nem tagadom, érlelődik bennem egy Megyei Könyvtáras kirándulás, de próbálok erős maradni.)
Le is lassultam teljesen, végre nyugodtan élvezhetem a nappaliban található könyvespolcok kínálatát, beleértve a vadiújan vásárolt könyveket, sőt, néha még egy-egy újraolvasás is becsúszik, de róluk majd máskor.

Alan Bradley: De mi került a pitébe?

"Winston Churchill-es "V"-t mutattam az ujjaimmal. Ez a legkevesebb, amit tehetek érte."

Repesek, hogy érkezik a következő rész, már most érzem, hogy ez egy olyan sorozat lesz, amelynek minden része megtalálható lesz a polcomon, nem mintha megváltaná a világot, sőt, kriminek egész gyengécske, viszont Flavia elképesztően szellemes és okos és antiszociális, hát hol érdekel engem az, hogy hány éves. Ha kötekedni szeretnék, megjegyezném, hogy milyen furcsa, hogy egy ilyen szerteágazó tudással rendelkező lány nem tudja, hogy melyik országban található Stavanger városa, de inkább nem kötekszem. A pitét nem kívánjuk meg olvasás közben, erről gondoskodik a szerző. Túrós és száraz, majd végül a szemétben végzi. Már biztosan említettem, de jó szokásomhoz híven egyből jelzett a radarom, amikor a hunyó megjelent a színen, nincs valami ötletetek, hogy ezt a szuperképességet hogyan kamatoztathatnám a való életben? 
A betűtípusokat leszámítva szörnyen tetszik a borító, gondolom miatta asszociáltam Flaviáról Wednesday Addamsre, a kis pszichopatára, és emiatt döntöttem úgy, hogy elő-halloweeni hangulatomban fog sorra kerülni ez a könyv.

Matthew Quick: Napos oldal

Amikor tavaly májusban eldöntöttem, hogy akkor én most nekiállok rendszeresen könyvet venni, ezzel a példánnyal kezdődött a vásárlások sora, szóval eléggé ideje volt levenni a polcról.
A sok-sok értékelés és főleg a filmelőzetes alapján nem egészen ezt vártam, valamiért olyan érzésem van, mintha a többség nem venné komolyan Patet és ezt a történetet, de ez még számomra is egy őrült gondolatnak tűnik, mert nyilvánvaló, hogy elég súlyos a helyzet, ugye? Pat nem optimista, nem derűlátó, hanem beteg, akinek elég egy dallam, amit ha meghall, elveszíti az önuralmát, illetve kényszeresen edz, emellett képtelen elfogadni a fájdalmas igazságot a feleségével kapcsolatban. Nem tudom, hogy a filmben mindez hogyan jelenik meg, illetve hogy hogyan ábrázolták Tiffany karakterét, vagy mondjuk Pat apját, aki szintén pszichiátriai eset, annyira, hogy kétszeresére gyorsult a pulzusom, amikor időnként a színre lépett.
Most nem tudom, hogy túldramatizálom-e a helyzetet, de egy picit elkeserít az, ahogy a nagy átlag fogadja ezt a regényt, persze az is lehet, hogy félreismertem Patet és igazából csak egy tök pozitív csávó, aki néha bedurcizik, de egyébként mindenben a szépséget és a boldogságot keresi.
A múltkori posztomhoz visszacsatlakozva: nem voltam feldobva, amikor olvastam a Napos oldalt, volt egy tipikus fáradt, zizegős, fojtogató érzésem, amit magamban csak vasárnapi érzésnek nevezek, és valószínűleg nem fogom tudni definiálni. Bár nem vágott taccsra, az olvasási élmény nem volt ötcsillagos pont emiatt a fojtó érzés miatt, viszont tudom, hogy sokáig bennem él majd ez a történet, és most le is vettem a cserepolcomról a könyvet, mert inkább szeretném megtartani magamnak.

Debra Dean: Leningrádi Madonnák

Néhány hónapon belül a második regényt olvasom, ami Leningrád ostromának idején játszódik. Nem tudom, miért, de vonzódom a témához, a Tolvajok tele is teljesen lenyűgözött minden benne található szörnyűség ellenére, és a Leningrádi Madonnák olvasása közben is úgy éreztem, katasztrófaturista vagyok a körülvett városban.
Kicsit türelmetlenül lapozgattam ezt a könyvet, pedig olyan rövid, lett volna időm rá, de mégsem bírtam teljesen hozzáidomulni. A képleírások nem igazán hoztak izgalomba, viszont Marina és Dimitrij örök életű szerelme őszinte csodálatot váltott ki belőlem, mindig ellágyulok (igen, én), amikor azt látom, hogy két ember sok tíz év után is annyira szereti egymást, ahogy például ők ketten.
Szörnyű epizódokból és halottakból itt sincs hiány, próbáltam feldolgozni a tényt, hogy az ostrom nem fikció, nem egy poszt-apokaliptikus regény írójának agyszüleménye. Minek kell történnie ahhoz, hogy már ne érintsen meg az, ha a melletted levő ágyon meghal egy újabb családtagod?
A szöveg nagyon igényes és érzékeny - ha lehet ebben a kontextusban ezt a jelzőt használni - viszont valamiért nem tudtam elmerülni benne, kicsit sajnálom, talán nem a legjobbkor találkoztunk, megérdemelné, hogy jobban szeressem.

Kíváncsi lennék, hogy ti olvastátok-e valamelyik könyvet a fentiek közül, a Napos oldallal kapcsolatos vélemények meg végképp érdekelnének (akár a filmmel kapcsolatban is).

2014-11-15

Erre vágyom éppen #3

Továbbra is szeretek sóvárogni apróságok iránt, mit is érne enélkül az élet? Törekszem arra, hogy ne csupán materiális javakból álljon ez az időről időre megújuló lista, az úgy olyan unalmas.
Megnéztem a legutóbbi válogatásomat, kíváncsi voltam, mire vágytam akkor, és mi az, amit sikerült teljesítenem/beszereznem. Tetkómatricát rendeltem az ebayről, de eddig egyet tettem csak fel, pedig annyira jó, csak rohadt gyorsan kopik, ezért este nem akarom felapplikálni, reggel meg tudjátok kinek jut eszébe. Fagyival töltött brióst végül nem ettem Szicíliában, de volt más finomság helyette, Amy Tant azóta sem olvastam, de csak azért nem, mert amelyik könyve igazán érdekel, az abban a könyvtárban van meg, ahova nyáron nem nagyon járok, most amúgy nem is nagyon izgat a szerző. Az egyik üres füzetembe elkezdtem random hülyeségeket írni, könyves jegyzeteket, meg mindenféle személyes listákat, illetve kitaláltam, hogy A hobbitos moleskine-em travel journal lesz, csak ahhoz visszamenőleg is kell dolgozni (szerencsére felhalmoztam némi ereklyét korábbi utazásaim során). A tengeri sós projektem pedig megvalósult

Szóval most épp ők:

Ziaja kólás tusfürdő

Egyik nap szagolgattam a drogériában a Ziaja tusfürdőket, úgy gondoltam, előbb-utóbb adok még egy esélyt a márkának. Viszont az 500 ml-es kiszerelés egyáltalán nem tetszik, én a fele akkorával is úgy vagyok, hogy na fogyjon már el, mert már annyira unom. Viszont a webshopjukban megláttam ezt a kólásat, és úgy érzem, kell! Tudjátok mire jöttem rá? Hogy a fahéj aromának kólás gumicukor illata van, szóval a kólaillat passzol a karácsonyhoz! 
Szeretnék még egy enzimes peelinget is a márkától, a Baviphat barackos hámlasztóm már úgyis az utolsókat rúgja. 
Update: Amióta a piszkozat elkészült, a nagyteszkóban megtaláltam ezt a tusfürdőt, természetesen elhoztam és már ki is próbáltam. Kicsit vegyszeres az illata, és akárcsak egy korábbi Ziaja tusfürdőm esetében (kókuszos), itt sem tart túl sokáig a kólaszag. 

Térkép az ágy fölé




Először egy "To the Moon and Back" feliratú posztert szerettem volna, egyszerű keretben, aztán abból egyrészt nem lett semmi (akárcsak a többi dekorációból, nagy hátrány, ha nem tud az ember kalapáccsal szöget verni a falba), másrészt egyre több képen látok olyat, hogy az ágytámla falán egy szép nagyvilág/Európatérkép feszít, és borzasztóan tetszik, egyébként is térképfetisiszta vagyok, órákig el tudok lenni a Google Maps-szen is. Az ebayen nézegettem már, bár ez épp nem tűnik olyan hatalmasnak (az ágyunk viszont az), meg lehet, hogy jobban szeretnék egy Európa-térképet, szóval még biztosan válogatok egy darabig, mert tökéletesnek kell lennie, majd az etsyn még körbeszaglászok.

Végignézni a Gossip Girlt


Elakadtam az ötödik évad negyedik részénél, úgyhogy azóta se tudom, ki a gossip girl, hihetetlen, hogy még sehol nem futottam bele egyetlen spoilerbe sem! Nem vagyok őrült fanatikus (ha az lennék, már rég befejeztem volna a sorozatot), de nem egy leírt mondatból vagy egy barátnőmtől akarom megtudni ezt a Végtelenül Fontos Információt. Blair Waldorf for president! Ha már sorozat, a Girls is eléggé érdekel, főleg amióta Lena Dunham könyvét olvasom. Nem tudom, az édesem mennyire örülne, ha felvetném, hogy nézzük.

Ramen


Bizonyára mindenki ismeri az élelmiszerboltokban fellelhető csomagolt, kócos tésztatömböket, amelyeknek beszerzési áruk nyolcvan forint körül mozog. Az is ramen, de én most az ínyenc verzióra vágyom, (essiebutton fertőzött meg, ki más!), nézzétek már, mennyire gyönyörű ez is! Keresgéltem már recepteket, egyelőre ez tetszik a leginkább, de ha egyszer nekilátok, úgyis összekombinálok többfélét, csak addig bővítenem kell a fura fűszer- és pasztakészletemet. Ti ettetek már ilyet? (Nem zacskósat.)

Bullshit bingót játszani és nem kirúgatni magam vele


Annyira röhögtem, amikor ezt megláttam... Imádom az Urban Dictionaryt, minden napomat az ő böngészésével kellene kezdenem, mert nemcsak vicces, de hasznos is! :) A bullshit bingóra visszatérve: kiváló program lenne egy hétfő délutáni megbeszélésre, bár a főnököm jellemzően nem bullshitel, viszont tudnék olyan szavakat írni, amelyekből hamar összejönne a bingó cégen belül.

Nincs mit irigyelnünk a világtól-t olvasni



Természetesen most is 46 különböző könyvet olvasnék párhuzamosan, nehéz is volt egyet kiemelnem, végül rá esett a választásom. Észak-Koreáról nem sokat tudok (bár rajtuk kívül talán mindenki egy kicsit így van ezzel), a Zombiháború újraolvasása viszont fellángoltatta bennem a vágyat, hogy nemzetköziesebbítsem az olvasnivalóimat. Észak-Korea története a World War Z-ben is elég félelmetes, de gyanítom, a valóságban még inkább az. Ehhez mondjuk könyvtáraznom kell, jaj-jaj.

Ha ez a kör összeérne

Bocs.
Ma ilyen kis vicces vagyok.

És persze még: stresszmentes élet, világbéke, egy fasza bakancs, ja és Velencébe is elmennék, nem tudom, ezt említettem-e már.

2014-11-13

Híreknek álcázott önreklám

Nem tudom, hogyan hozzam a tudtotokra, hogy mennyire lelkes vagyok, és hogy mennyire nem várom el mástól is, hogy az legyen, de... a decemberi JOYban a hónap bloggereként szerepelek, és bár bennem már lecsengett az első izgalom, mert egy ideje tudtam róla, azért nagyon-nagyon örülök neki, szóval ha a kezetekbe akadna egy JOY, nézegessétek meg, mert nem csupán én vagyok benne látható, de a Lajos is! Ritka nagy crazy cat ladynek tűnhetek különben a cikk alapján.

És egy kis social media update: 

Megadtam magam (illetve a blogot) két közösségi oldalnak, úgyhogy mostantól megtalálhattok a Twitteren és a Facebookon is, ez utóbbit majd igyekszem beintegrálni valahogyan az oldalba is, de csak éppen egy kicsikét. Még sehol sem reklámoztam, nem hívtam be egy ismerősömet sem, ez a nagy press release, és igazából csak azért hoztam létre oldalt ott a blognak, hogy ha netán valakinek nem szimpatikus a Google-ös vagy a bloglovinos követés, akkor itt is követhet. 

2014-11-10

Mikor kell szeretnünk egy könyvet?


Előredolgozom, így elkezdtem egy piszkozatba összeírni az idei legjobb könyveket. Rohadt hosszú a lista, mégpedig azért, mert én magam sem tudom soha eldönteni, milyen szempont alapján válogassak. Nem arról írok most, hogy melyek azok a jellegzetességek, amelyeknek teljesülniük kell, hogy a világba kiáltsam egy könyv nagyszerűségét, inkább arra próbálok rájönni, hogy mikor kell szeretnem a könyvet ahhoz, hogy kimondhassam azt, hogy szeretem. Az számít, hogy magát az olvasást élvezzem a lehető legjobban, vagy többet ér az, ha fél évvel később visszagondolva nem valami homályba vesző hangulat és néhány epizód rémlik csupán, hanem azt érzem, hogy a könyv -akár minimálisan - átformálta egy részemet?

1. Olvasás közben... 


A kabátkönyv vagy annak tágabb értelmezésű verziója, amely olvasás közben ellazít, akár elszakít engem az ocsmány januári latyakos valóságtól, vagy akár segít elmélyedni a hétvégi kuckózós hangulatban, de hosszú távon nem sok eredménye van. Persze, szívesen idézem fel pl a Déli álmokban literszámra fogyasztott jegesteát, mély nyomot nem hagy bennem az ilyen típusú könyv, ennek ellenére roppant hálás tudok lenni a szerzőnek olvasás közben. Főként kedves szórakoztató irodalmi példányok tartoznak ide, mint például a Kleopátra lánya, a De mi került a pitébe? vagy a Budapest noir. Némelyik beszippantós könyv persze képes arra, hogy a részemmé váljon, viszont az már egy másik kategória. 

2. Az idő mindent megszépít


Jellememből fakad, hogy bizonyos dolgokat csak némi idő elteltével tudok igazán értékelni. Néha egészen nyögvenyelősen haladok egy könyvvel, később meg már istenítem, ilyenkor két lehetőség állhat fenn:
Azért kedvelem utólag jobban a könyvet, mert...
- ...egy bizonyos életszakaszra vagy hangulatra emlékeztet (pl. utazásra vagy egy jellegzetes esős vasárnapra), akár a konkrét regény hangulata csapódik le bennem késéssel . Ugyanez az ok teljesen tönkre is teheti nekem az olvasás emlékét, tehát örökké gyűlölni fogom azt a könyvet, amit akkor olvastam, amikor a pasim két napig kórházban volt, vagy azokat, amelyeket egy régebbi mélyrepülésem során végeztem ki. Pozitív példa itt a Füst és csont leánya, ami természetesen tetszett már olvasás közben is, viszont az, ami megmaradt bennem belőle, az sokkal intenzívebb, most is itt libeg előttem a lány kék haja a prágai levegőben. 
- ...bár az olvasás nem volt feltétlenül egy elringató élmény, a könyv hatással volt a személyiségemre, hozzáadott valamit az életemhez, csak ezt akkor még nem éreztem. Az idei felhozatalból jó példa erre a Csend, ami egy nagyon okos kutatás és elmélkedés arról, hogy a nyugati társadalmakban miért az extrovertált személyiségek tudnak inkább érvényesülni, holott az introvertáltak is rengeteget hozzátesznek a világhoz, csak csendben. Nem szívesen mondok ilyet, de ez a könyv megváltoztatta az életemet. Nem tudnék belőle felidézni semmi konkrétumot, de engem annyira megnyugtatott, nem érzem magam többé kívülálló hülyegyereknek, és a körülöttem levő embereket is másképp szemlélem egy kicsit, amióta elolvastam. Mivel non-fiction és egy szűk témakört tárgyal - ellenben elég hosszú - nem szippantott magába, nem társult ötcsillagos élvezet az olvasáshoz, viszont sokat jelent nekem az, hogy végigrágtam magam rajta.

3. Falhozvágós könyvek


Ezeket tényleg nem tudom hova tenni. Itt van például a Születésnap után. Beszélgettünk arról sokat, hogy a Beszélnünk kell Kevinről-höz képest sokkal lájtosabb a téma, nem fáj annyira, engem mégis újfent két vállra fektetett ez a szemét Shriver nőszemély. Ez az a kategória, amikor elismerem az író nagyszerűségét, hatással van rám a regény és valamiféle perverz élvezetet ki is vált belőlem az olvasásuk, de azért amikor később bevillan egy-egy jelenet, görcsbe rándul a gyomrom. 

4. Minden szempontnak megfelelő könyvek

Előfordul, hogy kabátkönyvet olvasok, netán bedarálós krimit vagy valamelyest falhozvágós remekművet, és még később is beleborzongok, ha felidézem őket. Közülük kerülnek ki a kedvenc könyveim, meg a majdnem kedvences polcomra is őket teszem fel. Elkezdtem példákon gondolkozni a bekezdés elején felsorolt alkategóriákhoz, és rájöttem, mindegyikhez tudok említeni valamit J. K. Rowlingtól, Úgyhogy nem is sorolnám fel itt a kedvenc könyveimet, szerintem így is elég világos, hogy miről van szó (bár a Harry Potterek sosem lesznek kedvencek, de mindegy). 

Nem kérdés, hogy - nálam - az utolsó kategória képezi a tökéletes vagy arra hajazó könyvek halmazát, én viszont nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ti mit gondoltok erről, nektek mi számít inkább, az olvasás élménye vagy a könyv rátok gyakorolt hatása? Egyáltalán nálatok is így elkülönül időnként a két fogalom? 

2014-11-09

Banános sajttorta pohárban

Eluralkodott rajtam a vágy, hogy készítsek valami édes finomságot, lehetőleg olyat, amivel nem kell bajlódni és sütés nélkül is ehető. Imádom a sajttortákat, viszont két főre (sőt, inkább egyre) egy egész tortaformányit kreálni elég nagy luxus, úgyhogy három pohárkányi adagot hoztam össze, lássuk miből.

120 g zabfalatok összetörve
60 g vaj megolvasztva
1 dobozos sajtkrém (nálam most épp Aldis, de a Philadelphia az iránymutató)
2 banán
kevés tej vagy tejszín (az utóbbi jobb, de az nem volt itthon éppen)
méz vagy cukor
mogyorókrém



A "tésztához" a vajat és a zabfalatokat összekevertem és belenyomkodtam három kisebb pohárka aljába. Beraktam a hűtőbe, hadd dermedjen. Majd botmixerrel összeturmixoltam egy banánt a sajtkrémmel, egy löttyintésnyi tejjel és ízlés szerinti mennyiségű mézzel, ezután belekevertem még egy banánt, amit előtte kisebb darabokra törtem. Fél óra alatt megkeményedett a kekszes keverék, elkentem rajta némi mogyorókrémet (nem sajnáltam...), majd rákanalaztam a banános sajtkrémet, és visszatettem a hűtőbe. 
Szerintem különben mascarponéval is kiváló lenne, sőt! Ennek a dobozos sajtkrémnek van egy kis joghurtos-savanykás íze, ami lehet, hogy nem mindenkinek jön be, ebben a desszertben ezt nem is sikerül teljesen elnyomni.
A variációk száma természetesen a végtelenhez közelít, lehet másféle keksszel készíteni, más gyümölcsökkel, tehetünk fűszert a krémbe, kihagyhatjuk a mogyorókrémet, ahogy tetszik. Egyébként ez most így kipattant a fejemből, nem keresgéltem hozzá receptet sehol, gondoltam nagyon úgysem megy félre a dolog. Ehető lett. :)


2014-11-02

Októberi kedvencek és könyves zárás

Olyan hihetetlen, hogy ebben a hónapban voltunk nyaralni...! Esküszöm, ebben a posztban már nem fogok Szicíliáról beszélni, de annyira furcsa, hogy most a majdnemtéli kabátomat veszem fel reggel, ott meg este is ujjatlan felsőkben mászkáltam. 

havi tetszős kép
Könyves téren halál elégedett vagyok, három kedvencet is avattam a hónapban (persze csak havi kedvencet, az all-time verziót nem adjuk olyan könnyen). A Levelek Skye szigetéről nemhiába annyi olvasó kedveltje, még engem is ellágyított egy picit ez a szerelmes történet. Rövidke levélregény, amely természetesen nekünk is meghozza a harci kedvet kézzel írott levelek irkálásához. Nem tudom, min múlik az, hogy egy romantikus történet mennyire idegesít, arra már rájöttem, hogy a 16 évesek nagy románcai totál hidegen hagynak (jobb esetben csak ennyi), de Elspethék esete más, úgy drukkoltam nekik, mintha az én életem boldogsága múlna rajta. Mindig is érdekelt, hogy milyen lehet sok-sok év után találkozni valakivel, aki régen jelentett valamit. 
Most jut eszembe, hogy vicces lenne látni, hogy az édesemmel miket írogattunk egymásnak, amikor még személyesen nem ismertük egymást. Úgy oltott engem, szegény-szegény katacitát, vehemens ellenszenvvel viseltettünk egymás iránt, szeretek erre visszagondolni. 
Könyvekhez vissza: befejeztem a Vérgróf-trilógiát, és bár elég kevesen méltatják az utolsó részt, A vértanút, én semmiféle színvonalbeli hanyatlást nem tudtam felfedezni benne, akárhogy kerestem. Két szálon futnak az események, egyeseket zavart a Mátyás-korabeli történetíró elbeszélése, hát engem egyáltalán nem, örömmel utaztam még visszább az időben. Semmilyen szinten nem tudok belekötni a befejező kötetbe, úgyhogy nekem ez egy nagyon odamegvissza-imádós sorozat lett így a végére is. 
Miután legalább egy évig ott állt a polcomon és fogadkoztam, hogy na most már tényleg, elolvastam a De mi került a pitébe? című vicces-kedves krimit. Épp jókor, mert mindjárt itt a folytatás, majd jól be is szerzem. (Mellesleg előjött a könyvet-akarok-venni hülyeségem, erről alább.) Flavia, a 11 éves mindentudó, pettyet pszichopata kiscsaj egyszerűen imádnivaló, sokat nevetgéltem a beszólásain. Tudom, hogy nevetséges az, hogy mennyire nem passzol a kora és a gondolkodásmódja, de ezen szerintem felesleges rágódni, aki meg ezt teszi, rágódjon inkább a disztópikus regények irreális főhősein. Természetesen, már megint akkor kitaláltam, hogy ki a hunyó, amikor megjelent a színen az illető, már meg sem lepődöm a saját nagyszerűségemen. Csak az a kár, hogy így jól elspoilerezem magamnak a könyveket, azért így is akad, aki kifog rajtam (AC például). 


A kajaszekciót nem ragozom túl, a kedvenc ételem a hónapban a mézes zsemle! Régen is imádtam a mézes kiflit (főleg ha volt rajta pár szem só), néha-néha előtérbe kerül az életemben ez a gasztronómiai remekmű (csakúgy, mint a májkrémes kenyér vagy a téliszalámi).
Jöjjön inkább egy zene: MR MS: Think of you (RAC remix), amit annyira rengeteget hallgattam az utóbbi hetekben, hogy már egészen unom. Most is ezt dudorászom, nagyon tapadós, talán ez a hátránya.



Mivel végeláthatatlanul hosszú volt a hónap, a beauty kedvenceim száma is egész magas, lakkot nehéz volt választani, mert öhm, vettem néhányat mostanában, és folyton váltogattam őket, így alig volt olyan, amelyik kétszer lett volna az ujjaimon. Talán az egyik új Kikóm volt az egyetlen ilyen, ez a szürkés szín, icipici lilás beütéssel, de a picit piszkos rózsaszínbe is egyből beleszerettem. Az ősz idén nekem amúgy a szürkéről szól, ezt remekül illusztrálja a kedvenc Color Tattoo-m, a Permanent Taupe, ami egy örök kedvencem, mindenhez passzol, önmagában is képes gyönyörű lenni, ráadásul matt, remélem, hogy a Maybelline meghallgatja imáimat, és produkál még néhány matt színt nekünk a jövőben. Hogy a szépen megálmodott szemsminkeim ne gyűrődjenek össze már délben a szemhéjamon, az Etude House primert használom előszeretettel, ezt a holy grailt pár napja bemutattam nektek. Hála az új L'Oreal Blackbuster szemhéjtusomnak, mostanában egész gyakran merek reggel cicaszemet rajzolni, mert nem kell attól félnem, hogy rámtör az idegbaj, amiért elrontom. Még egy Glamour-napi szerzemény bekerült a havi kedvencekbe, ez pedig a Manhattan Cream Make Up. A tégely belseje már az első használat után elvesztette azt a báját, amely lehetővé tenné, hogy közszemlére tegyem, de képzeljetek el egy krémes púdert, amit ha ecsettel felviszünk, szépen egybeolvad a bőrrel és nagyon természetes fedést ad. Örülök, hogy kipróbáltam egy eddig - számomra - ismeretlen textúrát, nekem nagyon tetszik, mert nem fulladozik alatta a bőröm, már csak arra leszek kíváncsi, hogy meddig lesz elég a mennyiség.


Nemrég megtaláltam a tökéletes kézkrémet is a Dove "regenerating nourishment" (lila címkés) személyében, egyedül az illata nem csillagos ötös, hozzám nem áll túl közel a doveszag, viszont nagyon jól hidratálja a kezeimet anélkül, hogy ragadnának tőle az ujjaim.
Mindemellett töretlenül imádom a The Body Shop White Musk Smoky Rose illatot, amelyből be is szereztem egy újat a Glamour-napok lehetőségeit kihasználva, most nem EDT-t, hanem parfümöt választottam, és úgy tűnik, erőteljesebb az egész illat, tovább is érzem magamon.

Vettem könyveket. Nemrég még semmi motivációt nem éreztem arra, hogy könyvre adjak ki pénzt, most meg legszívesebben minden délután föl-alá sétálgatnék a könyvesboltban, lesve a prédát. Jelenleg semmi romantikusat nem találok abban, hogy egy weboldalon megnyomjak néhány gombot húsz százalék (vagy akár több) kedvezményért cserébe, most a könyvek tömegeinek fizikai közelsége tesz boldoggá. A havi első négy beszerzésem a Coop 399 forintos állványához kötődik, elhoztam két, már olvasott regényt, A gyilkosság alkímiáját és A gyilkosság illúzióját, így legalább majd tuti megveszem a harmadik részt is, ha megjelenik egyszer magyarul. A Leningrádi Madonnák szerintem molyságom kezdete óta érdekel, már olvasom is, lassan a végére érek, szép szöveg. A Vérvonalakat meg fogalmam sincs, miért vettem meg.
Ésss mindezek után csütörtökön besétáltam a könyvesboltba két elképzeléssel a fejemben, de tudtam, hogy ha csak az egyiket elégítem ki, nem lesz kerek a világom aznap, szóval két teljes árú regénnyel távoztam, ilyen még - halál komolyan - soha nem esett meg velem. Tudom, hogy alapvetően drága a könyv, és mindig lessük az akciókat, de miért tagadtam meg magamtól eddig ezt az élményt? Utoljára a Nyarak könyvét vettem meg boltban, teljes áron, másfél éve, hát hülye vagyok én?
A Szikomorfán születtem és a Geek Girl jött velem, csodálatosan boldog vagyok tőlük. (Közben kiderült, hogy a pasim is olvassa időnként, rendszertelenül a blogot, remélem, ezt a posztot nem látja.)


Ui.: Egyébként végre tényleg elkezdtem az itthoni könyvek fogyasztását, szóval a cserepolcom valószínűleg folyamatosan új elemekkel fog gazdagodni, majd ha kellő mennyiségű elfogadható könyv összegyűlt rajta, akkor reklámozom is.

Uui.: Novemberben nobuymonth-ot tartok, azaz nem veszek dolgokat. Ezt szigorúan betartatom magammal, úgy érzem, ebben a hónapban ez ésszerű döntés, utána jön a karácsony meg a januári leárazások... Most a könyvvásárlósdi beindult nálam, és ezt nem is bánom, de a beauty szekcióban önmérsékletet kell gyakorolnom, csapjatok a kezemre, ha valami gyanúsat látnátok. 

A többiek:
Amadea
Anna
Bookwormgirl
Nita
Pupilla
Tekla
Theodora
Zakkant