Októberi könyves zárás

Azt hiszem, nem fogom bő lére ereszteni a havi beszerzős bejegyzésemet, alább láthattok négy könyvet, mindegyik a Maxim Kiadónál jelent meg a közelmúltban, frissek és ropogósak, mint egy tál vajas popcorn. (Ami épp most sül a mikróban, aztán nézzük hozzá az Addams Familyt, mert felvetettem viccből, hogy Halloweenre való tekintettel megnézhetnénk.) 

Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Alan Bradley: De mi került a pitébe?

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem

Az első kettőt már elolvastam, a Bernadette-re még mindig olyan szívesen gondolok vissza, itt megtudhatjátok, hogy miért. Az Elakadó lélegzetről érik egy poszt, de egyelőre küzdök a gondolattal, hogy össze kell szednem magam és megírni, mert nagyon felkavaró volt és fájdalmas. 

Annyit megjegyeznék még, hogy ezek a könyvek gyönyörűek! Csillognak-villognak, a borító belső felén is találunk képeket, kaptam mindegyikhez könyvjelzőt, valamint a rendelésemhez egy kis noteszt is, szeretem az ilyen apró, kellemes meglepetéseket. 

Ui: Ez a pités könyv különben nagyon izgat, a borítóról pont az Addams Family jut eszembe.

A többiek:

Amadea
PuPilla
Theodora
Nikkincs
Nita

Bagolysorsolás!

Sziasztok, elnézést, hogy csak most kerül sor az eredményhirdetésre, de a hét elején elutaztunk, és csak most jutottam el addig, hogy sorsoljak.

Először közölném az utolsó forduló helyes megfejtéseit:

7. kép: Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el...

8. kép: Sylvia Plath: Az üvegbura

A random.org motorját használva sorsoltam, a nyertes pedig Peregi Tamás lett, gratulálok!

Köszönöm, hogy játszottatok velem hétről hétre, én nagyon jól szórakoztam, sajnálom is kicsit, hogy véget ért a rejtvényfejtés, szívesen beszálltam volna én is! Ha valakinek kedve támadt ilyen játékot szervezni, ne habozzon, én megyek.

Vasárnapi relax

Az idei nyár elején éreztem, hogy valami nem stimmel, kezdtem kimerülni, lemerülni, és akkor jöttem rá, hogy tennem kell valamit ez ellen, amikor elsírtam magam attól, hogy egy idióta a furgonjával ledudált az útról. Hazáig bőgtem, pedig egyébként szinte sosem sírok, de azóta is sokszor azt érzem, hogy az idegeim rendkívül gyenge lábakon állnak. Meséltem erről akkor a masszőrömnek - aki egyébként egy csodatevő tündér - és ő javasolta, hogy amikor elhatalmasodik rajtam a mindenből elegem van érzés, akkor próbáljak meg kikapcsolódni, engedjek meg magamnak minden földi jót, relaxáljak, meg persze járjak masszázsra, mert az stressz ellen tökéletes. Egyébként valóban az, amikor kijövök onnan, kisimult vagyok és végtelenül nyugodt (meg az olaj illatától és összetevőitől függően időnként szörnyen álmos). Ez a relaxálás dolog nekem nem megy, mármint az a fele, amikor szó szerint semmit sem csinálok. Ezért utálok kádban fürdeni, mert közben nem tudok mit kezdeni magammal (meg amúgy is idegenkedem attól, hogy a saját levemben pácolódjak), és ezért nem bírtam a jógát, mert sok-sok, végtelennek tűnő percen át egy helyben kellett feküdni és semmire sem gondolni. Hahahaha! Légyszi, jelentkezzen, akinek ez valaha is sikerült. Ugyanez a problémám a bodyArt nevezetű edzésformával, az edző csaj, akihez járunk tornázni, ilyen órákat is tart,  és állítólag nem csak a testre, hanem a lélekre is kiváló hatással vannak a lassú, kitartott mozdulatai, a sok talajgyakorlat, miegymás. Háromszor próbálkoztam eddig vele, mindhárom alkalommal az idegbaj kerülgetett az óra közben és utána is. Annyira jó lenne szeretni, de képtelen vagyok ennyire lelassulni (pedig nem vagyok egy kimondottan mozgékony természet), így pont ellentétes hatást fejt ki, mint illene. 

Úgyhogy én inkább maradok a kezdő szintnél, és próbálom a mindennapi tevékenységeimet felturbózni egy picikét, hogy pihentetőbbnek tűnjenek.

De most nagyon elkanyarodtam, mert itt igazából a vasárnap esti rituáléimról szerettem volna írni, arról, hogy hogyan hangolódom rá egy-egy morcos hétfőre. Nem forró, habos fürdővel, az biztos. A kellékek változóak, a lényeg ugyanaz: szépülni, megnyugodni, lelassulni. Sokszor ez a kis szeánszom átcsúszik a hétfő estékre is, ilyenkor ugyanis legalább 90 percen keresztül egyedül vagyok itthon, ami lássuk be, néha nem árt, főleg ha 24/7 együtt vagy valakivel. Valójában ilyenkor sem csinálok semmi különlegeset, lelkesebb napjaimon tornázgatok, mostanában viszont inkább a fekvés mellett teszem le a voksom.

És a kellékek:

Illatgyertya - tudom, rémesen közhelyes, de mostanában nagyon rákaptam. Vettem most egy igazán giccses darabot, az üveg folyamatosan váltogatja a színét, miközben a gyertya mű almás-fahéjas illatot áraszt, szerintem csodás. Már a láng fénye is megnyugtató, sőt a gyufa illata is, amikor meggyújtom. Elhoztam egy illatlámpát is a lakásba, csak ahhoz még kellene mécses és valami igazán finom illatú illóolaj (tippek jöhetnek!)

Narancs + grapefruit "koktél" - imádom a frissen facsart leveket, gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Narancslevet minden reggel iszom (persze szigorúan olyan dobozt veszek le a polcról, amire rá van írva, hogy hozzáadott cukor nélkül, ez valamivel tényleg savanyúbb és finomabb), de hétfő esténként néha kicsavarok egy grapefruitot, és felöntöm narancslével. Szép lenne, ha azt mondanám, hogy elkortyolgatom olvasás mellett, de többnyire egyben lehúzom az egészet. 

Mézes arcradír - nem titkolom, rendszeresen nézem a Hogyan legyek jó nő videókat, és az egyik legnagyszerűbb dolog, amit Takács Nórától tanultam, az ez a végtelenül primitív arcmaszk. Kell bele egy kanál méz és némi frissen reszelt szerecsendió (kb egy kávéskanálnyi), ezt össze kell keverni, felkenni a pofinkra, aztán úgy 20 perccel később átmasszírozni vele a bőrt, mint egy arcradírral. Ezerszer többet ér, mint bármilyen kence, amit eddig használtam, pedig nem vagyok oda a házilag kotyvasztott szépítőszerekért. 

Testradír - múlt héten tettem szert egy tengeri sós testradírra (Wellness&Beauty), az illatával nem igazán vagyok kibékülve, mert nagyon férfias és természetellenes, viszont ha ezt sikerül megszoknom, akkor talán egészen jóban leszünk. Igazán durva szemcsék vannak benne (valóban tengeri só), ettől jóóól felpezsdül a vérkeringés. A só mellett olajat is tartalmaz, ami nekem egyelőre kicsit furcsa, mert azt tusfürdővel sem tudom lemosni, csak a testápoló segít kicsit a helyzeten. Csodálatos memóriámnak köszönhetően eszembe jutott, hogy amikor régen borzasztó izomláz kínzott, az édesem azt ajánlotta, hogy fürödjek sós vízben edzés után, és majd akkor nem lesz olyan durva a helyzet másnap (és főleg harmadnap). Most felvillant a képzeletbeli villanykörte a fejem fölött, úgyhogy kedden - még egy nap csúszás - edzés után bevetettem, és láss csodát: nem volt másnap izomlázam! (Pedig amilyen rendszertelenül járunk, mostanában elég gyakori.)

Körömlakk - a körmeim katasztrofálisak, nem elég, hogy teljesen nyomi hüvelykujjakkal születtem, amiből kifolyólag egy vízszintes sáv a köröm azon az ujjamon, az összes lemezes és törik és minden, szóval mindig nagyon rövidre vágom őket, de így is pattog róluk rendesen a lakk, hiába az alap- és fedőlakk. Vasárnap azért szépen kilakkozom őket, kb másnap délutánig egészen jól bírják a gyűrődést. Van egy szép kis lakkos dobozom, ezt az után készítettem el, hogy valakit zavart, hogy egyesével raktam ki őket egy polcra, de így nekem is kényelmesebb. Hű, egyébként most már másfél napja figyel a körmeimen egy Colorama lakk, és semmi baja. Meglepő.

Sorozatok és popcorn - új epizódok, éljen az ősz! Általában vasárnap nézzük meg egy adagban az egy hét alatt összegyűlt sorozatokat, nálunk a program többnyire a Big Bang Theoryból, az Így jártam anyátokkalból és a Modern Familyből áll, most a szabi alatt behoztuk a lemaradást a Walking Deadből is (én csak fél szemmel, másnap így sem tudtam túl nagy várakozással tekinteni a nyers, darált marhahúsra). 

Könyv - nyilván. Egy lazítós estéhez pedig lazítós könyv dukál, nálam ez ma A boszorkány Gregory McGuire-től, ami elröpít egy duplán képzeletbeli világba, a gonosz Nyugati Boszorkány életének helyszíneire. És mivel kindlin olvasom, úgy fekszem, ahogy akarok, mert egy kezem is elég, ahhoz, hogy lapozgassak.
Ha különösen nyomi vagyok, akkor fogom a kis bibliámat, ami az éjjeliszekrényem állandó lakója, ez a 14,000 things to be happy about, felcsapom valahol, és hagyom magam jókedvre deríteni. 

Ma délután sétáltunk egy nagyot a környéken, rengeteg macskát láttunk, de csak egy hagyta magát megsimogatni, a többi nagyon félénk. Tegnap elmentünk ebédelni anyuhoz és apuhoz, és ahogy nyomkodtam a macskát, rá kellett jönnöm, hogy ez a tevékenység is iszonyúan megnyugtató. Egy cica annyi boldogságot tud adni, a dorombolásával meg generálja a pozitív energiákat, tökéletes stressz ellen. Hiányzik a Cica. 

A felsoroltakon kívül a legtökéletesebb relaxációs program nekem tényleg a masszázs, erre nem sajnálok pénzt kiadni. (Azt azért senki ne gondolja, hogy 7000 Ft/óra áron járok masszőrhöz.) Egyrészt óriási szükségem van rá a nyamvadt hátam meg nyakam miatt, másrészt teljesen függő lettem, most már fájdalommal sem jár, csak élvezem az olaj finom illatát meg a nyomkodást, a végén pedig ott az isteni fejmasszázs, hát az valami fantasztikus! 

A másik dolog, ami szintén feltölt és kikapcsol, az az, hogy találtam végre egy mozgásformát, amit nem utálok. Azért nem írom általánosságban, hogy a mozgás mennyire jó, mert rám ez így nem igaz. Jó időben biciklivel járok dolgozni, és gyűlölöm. Idiótákkal kell megküzdenem folyamatosan, ami kikészít, mire beérek a munkába, a vérnyomásom az egekben van. A tömegközlekedésért sem rajongok, de ott legalább nem én idegesítem magam a gyökér módon közlekedő emberek miatt. Próbáltam a futást, az is felidegesített, úgy éreztem, elvesztegetett idő, szörnyen unatkoztam közben. Szóval a lényeg, hogy sok mindent kipróbáltam, de egyetlen edzésformát találtam, amit még nem untam meg, ami közben jól érzem magam, és aminek egyébként még az eredményét is látom, annak ellenére, hogy mindig lökdösnünk kell egymást, hogy felkerekedjünk. De azért végül többnyire sikerül eljutnunk a teremig. 

Nektek van valami bevált tevékenységetek, rituálétok, ami segít kikapcsolni, levezetni a stresszt? 

Felhalmoztam #2

Miután tegnap hazaértem a könyvtárból, és lepakoltam az elhozott előjegyzéseket, kénytelen voltam ráébredni, hogy megint egész csinos kis torony kezd képződni olvasnivalókból, főleg ha a lakás különböző pontjairól összeszedem őket. Így néz ez most ki:

Haladjunk akkor fentről lefelé: a Fish pies and French fries... című szakácskönyv egy bookdepositorys 15 perces akció eredménye, de csak mostanában kezdtem belenézegetni. Annyira beteg receptek vannak benne, istenem, tökéletesen nekem való! Még nem jöttem rá, hogy brit vagy amerikai a szerző, de mindkét nemzet konyhájából kapunk ízelítőt, némi internacionális kitekintéssel. Alaska bomba, szalonnás tojásos saláta, rarebit, és persze pite, pite, pite. Kár, hogy képek nélkül kell élveznem ezt a könyvet, néha annyira elképzelhetetlenek az ételek benne, hogy igazán jól esne egy kis vizuális rásegítés az agyamnak.

A sorrendben haladást most fogom megszakítani, mert béna volt a fotós, szóval a Csodaidőket és a Jiddis rendőröket meseanyutól kaptam kölcsön, óó, mert megint volt egy győri molytali, a Café Freiben ittuk a fincsi forrócsokit, kávét és limonádét a kolleginákkal, remélem, hogy ezek a szertartások most már gyakoribbak lesznek, mert igazán jól érzem magam ebben a díszes társaságban. A Jiddis rendőrök Alaszka miatt izgat különösen, a Csodaidőket meg azért kaptam, mert azt állítólag muszáj egyszer elolvasni, szóval kíváncsi vagyok!

Linn Ullmann Áldott gyermekét azért hoztam ki a könyvtárból, mert valami skandináv nem-krimi élményre vágytam, és ugyan a Stella zuhan borzasztó élmény volt, ezt a regényt sokan dicsérik. Kicsit félek tőle, épp most készített ki egy elég brutális könyv, az Elakadó lélegzet, egyelőre próbálom azt kipihenni.

A Drága Tess! hetek óta itt fekszik az ágyam mellett a körömlakkos dobozon, kölcsönkapás ez is, lassan illene elkezdenem, főleg, hogy állítólag letehetetlen. 

A három alsó könyvet tegnap hoztam el a könyvtárból, A gyilkosság illúziójának egyiptomi hangulatában már tegnap este kezdtem elmerülni, csak aztán az édesem kitalálta, hogy kockulhatnánk megint együtt, mint régen, és kipróbáltuk az egyik point&click játékot, amit még a nyáron vettünk nekem az 576-ban. Meg körmöt is kellett reszelni és lakkozni, szóval nem haladtam sokat. 

A Mielőtt megismertelek esetében harmadik voltam a könyvtáras várólistán, de a csaj tök jó fej volt, amikor adta oda a többi előjegyzésemet, eszébe jutott, hogy most kaptak még egy példányt belőle, és felajánlotta, hogy vigyem el, meg nyomatékosan megjegyezte, hogy neki mennyire nagyon tetszett ez a könyv. Nikkincs is nemrég írt arról, ahogyan olvassa, nekem az is elég kedvcsinálás volt.

És végül A vérgrófnő! Ha még nem olvastátok a trilógia első részét, A vérgrófot, akkor szerintem hajrá! Hangulatos krimi, amely az 1910-es években játszódik Budapesten, illusztris szereplők közreműködésével. 

Ugyan a képen nem szerepel, de folyamatban van az első kindle-s olvasásom is: A boszorkány Gregory Mcguire-től. Imádom a világot, amit felépített Óz birodalmán, remélem egyszer csak majd megjelenik a többi rész is magyarul. 

Úgy érzem, egy darabig megint el vagyok látva könyvvel, most még szabadság is járul hozzá november harmadikáig, kedden-szerdán utazgatunk, megnézzük Bécset, mert együtt még sosem voltunk ott, az édesemet persze azzal győztem meg, hogy majd ha elmegyünk a schönbrunni állatkertbe akkor láthat pandát. Meg koalát és pingvint, valamint reményeink szerint mókust is a környező parkos területen. 

Baglyos nyereményjáték - Utolsó kör!

Az utolsó feladványokkal érkezem ma, aztán jövő héten sorsolok, kiderül, kié lesz a bagolypár!
A szabályok itt olvashatók, ha netán valaki még új lenne, és akkor jöjjenek az utolsó forduló képei!

Ja nem, előbb a megfejtések a harmadik körből. Kevesebb válasz érkezett, mint az azt megelőző hetekben, nem tudom, hogy a lelkesedés mértéke mutat csökkenő tendenciát, vagy tényleg sikerült végre valami nehezebb feladványt kitalálnom.

5. könyv - Ernest Hemingway: Vándorünnep
6. könyv - Alma Katsu: Halhatatlan

És akkor a fényképek, most már tényleg (kattintásra megnőnek):

7. kép

8. kép

A válaszokat a bejegyzés végén található formon keresztül küldhetitek el. Ha azt valamilyen oknál fogva nem jeleníti meg a böngészőtök, akkor katt ide.

Seattle szúnyogjai

Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

"Tudod, micsoda egzotikum az, hogy téged nem rontott el sem a divat, sem a popkultúra? Egy hónapja Ben Stillert emlegettem neked, és emlékszel, hogy válaszoltál? Ki az? Ezért külön szerettelek."

Imádom, amikor a futár megérkezik egy naaagy, sárga, buborékfóliás borítékkal. Aztán azt az érzést is imádom, amikor feltépem a papírt, és ott van alatta két gyönyörű és illatos könyv. Papírkötés, mégis iszonyúan igényes; egyrészt a borítókép igazán vonzó, másrészt helyenként hívogatóan csillog és masszív, nem valami gyűrődős ponyvafedéllel állunk szemben. És azt az érzést is imádom, amikor elnavigálok a molyon egy friss megjelenésű könyv adatlapjára, és azt látom, hogy még senki sem olvasta, én vagyok az első. Ritka eset, de tetszik. Erre a Bernadette-es könyvre régóta vágytam, elsősorban arra, hogy végre megjelenjen magyarul. Gyanítom, hogy a borítója fogott meg, mert a fülszöveg nem árul el túl sokat, se magyarul, se angolul (ugyanaz a kettő). Amikor befejeztem a könyvet, végképp így gondoltam. Ugyan nem vagyok fülszövegíró, de megpróbálkozom kreálni egy hosszabbat, hátha tisztul majd a kép általa.

Bee tizennégy éves, és épp arra készül, hogy Amerika túlsó partjára költözzön egy bentlakásos iskolába. Kissé fura lány, korához képest rendkívül tájékozott és értelmes, de nem az idegesítő értelemben. Anyja, Bernadette egykor népszerű, zseniális építész volt, csak aztán történt egy nagyon Csúf Dolog, és Kaliforniából Seattle-be költöztek a férjével. De ez még Bee születése előtt volt. Az apa a Microsoftnál dolgozza magát halálra, de valódi élvezettel.

Bee különleges érdeklődést mutat az Antarktisz iránt, és annyit kér a szüleitől, hogy mielőtt elmegy bentlakni, utazzanak el együtt a távoli kontinensre. Az ígéretet meg is kapja, de Bernadette elkezd pánikolni a tengeribetegség és az idegen emberekkel való összezártság miatt, ugyanis bizonyos fokú antiszociális hajlamai vannak, a házból ki sem mozdul, legfeljebb az udvaron található lakókocsiba, a Kis-Trianonba menekül a család elől időnként. (Bee nevezte el így az objektumot Marie Antoinette után szabadon - máris egy pirospont). 

A lényeg, hogy Bernadette igazi különc, évek óta azokat a sebeit nyalogatja, amelyeket Kaliforniában szerzett. Zárkózott, nem vesz részt a lánya iskolájának a közösségi életében, épp ezért fúj rá annyira a többi nő, a szúnyogok, ahogy Bernadette hívja őket. Aztán a férj is elkezd furcsán nézni rá, nem mintha túl sokat lenne jelen a családi életben, mégis messzemenő következtetéseket von le mindenféle kétes forrás alapján, és szervezkedni kezd... 

Seattle

Seattle - az űrtorony

Szerettem, hogy... 

- az eseményeket több szemszögből is megismerhetjük, e-mailekből, levelekből, újságcikkekből, az egész pedig egyszercsak összeáll egy kerek egésszé, ami nekem különösen tetszett - mármint az, hogy ezek a levelek nem csak úgy lógnak a levegőben, hanem egy igazi gyűjtemény részei. 

- ellátogattam egy kontinensre, ahova még egyetlen korábbi olvasmányom sem vitt el. Az Antarktiszra. Még most is fellángol bennem valami, amint visszaemlékszem a jeges jelenetekre, a hajóra, a vakító hómezőre, a Palmer állomásra, ahol ötéves a várólista... az egész igazán új volt nekem, faltam ezeket az oldalakat. "A jelek szerint az utóbbi húsz évben arra edzettem, hogy átteleljek a Déli-sarkon. Tudtam, hogy valamire még jó lesz."

- Bee és Bernadette között egy különleges kapocs van, Bee egyáltalán nem úgy látta az anyját, mint a kívülállók, sosem volt egyetlen rossz gondolata sem vele kapcsolatban, minden helyzetben kiállt mellette. "Én meg azt mondtam magamban: Hajrá anyu! Mert ez a lényeg. Akármit is mondanak róla az emberek, tudja, hogyan tegye mulatságossá az életet."

- az író semmit nem kezelt vérkomolyan. A stílus bájos és vicces, az egész könyv egy komédia, abszurd jelenetek sora, közben megható, de nem a szirupos értelemben. Kerek úgy, ahogy van.

Antarktisz

Palmer állomás meg pingvinek

És amit nem szerettem... nos, nincs ilyen. Úgy örülök, hogy ez a regény a polcom lakója lett, és nem csak azért, mert olyan szép látvány, hanem mert amikor majd ránézek, eszembe jut a sok levél, az Antarktisz meg a jófej Bee, a szánalmas szúnyogok, a Kis-Trianon, a vacsora az űrtoronyban, és egyből mosolyogni támad kedvem. 

A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak.

Fürdőszobai üresedés #1

Tudom, tudom, találjam már ki, hogy milyen blogot akarok vezetni, de én már eldöntöttem: ez az enyém, az olvasás és a szépítkezés nem zárja ki egymást, úgyhogy ezúton kérek elnézést a néhány férfi olvasómtól, szerintem egész nyugodtan nyomjatok egy ikszet a lap tetején - meg azok a nők is, akiket nem érdekel az ilyesmi. Én szóltam. 

A bejegyzés apropója az, hogy egész sokféle termékből préseltem ki mostanában az utolsó cseppeket, ezeken fogok most végigszaladni, hátha más is okul a tapasztalataimból. 

Ahogy írtam a listát, nem volt nehéz észrevenni, hogy mennyi Avon kencét használtam el, viszont mostanra leálltam az ő termékeik vásárlásával. Nem sok minden maradt, amit még mindig rendelnék tőlük, legfeljebb a rúzsaik és a szilikonos hajvégápolójuk.

1. Avon Naturals őszibarackos arcradír - nem tudom, gyártják-e még egyáltalán, régóta megvolt már nekem ez a radír, csak közben mindig használtam másfélét, és sokszor hanyagolódott szegény. Biztos van ennél jobb is, de a célnak szerintem megfelelt, és már az is nagy szó, hogy kárt nem tett a bőrömben, mert tudnék olyat is említeni (pl. a Clean&Clear Morning Energy arcradír).

2. Avon Solutions Complete Balance arckrém - Ha nem használnék alapozót/BB krémet, nagyon szeretném ezt a hidratálót, mert olajmentes, isteni az illata, és tényleg mattít, viszont egyrészt tele van parabénnel (ez az új hisztim), másrészt pedig az arcra való sminkekkel nincs túl jó barátságban. Ahogy rákentem az alapozót, kukacokban jött le a barna trutyi a fejemről, még akkor is, ha tartottam egy kis szünetet a kettő között.

3. Avon Solutions Youth Minerals szemránckrém - amíg várok az ebay-ről rendelt pandás krémemre, próbálom kipréselni az utolsó csíkokat ennek a tubusából. Komoly következtetéseket nem tudok levonni a használata után, mivel elég rendszertelenül kenegettem vele a kezdetleges ráncaimat. Az állaga ideális, egyszerre könnyű és gazdag, jól hidratálja a szemkörnyéket. Én azért még keresgélek tovább. (És várom a pandát!)

4. Avon Super Drama szempillaspriál - Olyan érzésem van, hogy borzasztó hamar elfogyott ez a spirál, de lehet, hogy csak az idő telik túl gyorsan, egy biztos, nálam ritkán fogynak ki a szempillaspirálok, inkább megunom őket, és veszek egy másikat, és a régit elfelejtem. Ezért is lepődtem meg, amikor legutóbb ezt kinyitottam, és nem adta ki azt a jól ismert cuppogós hangot. A legtermészetesebb hatást produkáló spirálom volt, ami tudom, sokak szerint nem egy biztató tény, én azonban egészen megszerettem a fura, csavart keféjét, de újravenni azért nem fogom.

5. Avon After Sun nyugtató balzsam - A végére ezt is úgy megszerettem, pedig eleinte nem igazán voltam kibékülve az illatával. Elméletileg ez egy napozás utáni krém, én kentem is magam vele rendesen, miután a Balatonon szénné égtem, ennek ellenére kétszer(!) foszlottam le ugyanazon a területen, pedig azt ígérte a leírás, hogy megakadályozza a hámlást. Szerintem inkább csak elfedi. Testápolónak viszont tökéletes, úgy gondoltam, nem várom meg a következő nyarat a felhasználására, inkább ezzel kenegettem magam fürdés után. Könnyen beszívódik, vajszerű az állaga, az illata pedig édeskés, nyári. Folyós testápolót többet nem veszek, ez biztos, ezek a sűrűbbek, kevésbé vizesek sokkal szimpatikusabbak.

6. Avon szemkontúrceruza - Ez nem fogyott el, gyanítom, hogy még rengeteg van benne, viszont a csavarókája tönkrement, így nem tudom használni. Szomorú vagyok, mert nagyon szerettem, jóóó fekete meg tartós is, könnyű volt vele dolgozni. Arra is gondoltam már, hogy egy kalapáccsal széttöröm, és a belsejét belepasszírozom valami tégelybe, mert elég jó minőségű festék, sajnálnám, ha kárba veszne.

És akkor szakadjunk le az Avonról, a jövőben biztosan kevesebb terméket használok majd tőlük, bár otthon van még egy-két flakon sampon, hajvégápoló, arctisztító, miegymás, amit még ki kell végeznem.

7. Garnier BB krém SPF 15 - Ez volt az én első BB krémem, mennyire örültem, hogy feltalálták! Az alapozót úgyis utáltam (igen, ez már csupán múlt idő), ám szükségem volt valamire, amitől picit egységesebb lesz a bőröm, vagy legalább a a szemem alatt látható reggeli fáradtságot elfátyolozza. Sokan szidják a szegény Garnier BB-t, főleg az első, nem olajmentes változatot, nekem viszont nem volt vele semmi problémám, igaz, összehasonlítási alapom sem. Egyelőre nem tervezek újabb BB-re beruházni, és még az is rejtély, hogy ha mégis megteszem, ezt a márkát választom-e.

8. L'oreal Triple Active bársonyos tonik - Nagy szerelem volt, de a közelmúltban olyan tulajdonságairól szereztem tudomást, amelyekkel korábban nem foglalkoztam. Ronda összetevők, parabének, rossz, rossz. Pedig tényleg nagyon szerettem és két teljes flakonnal elfogyasztottam belőle. A pozitívumai közé sorolnám a tényt, hogy nem tartalmaz alkoholt és tényleg bársonyos lett tőle a bőröm. Meg persze a sminket is könnyedén leszedte. 

9. Batiste száraz sampon sötét hajra - Óóó, téged mennyire szeretlek! Tényleg, oldalakon keresztül tudnék áradozni erről a csodáról, annyi szörnyű reggelen átsegített már! Ha száraz sampont akartok használni, ezt vegyétek. Minden másnap használom és szerintem nagyjából fél évre volt elég. A hajam pedig komolyan frissen mosottnak tűnik tőle, az más kérdés, hogy én tudom, hogy csalok, és a kinézetétől függetlenül engem zavar, hogy nem az. Rendelni az asos.com-ról tudtok (ingyenes szállítás).

10. Ziaja Narancsolajos bőrradír - Ebbe elég, ha csak beleszagol az ember, és máris szerelembe esik. A szemcséi tökéletesek, pezsdítik a vérkeringést, közben pedig megcsapja az orromat az a fantasztikus (fanta, haha) narancsillat..! Mennyei. Viszont hónapok óta nem látok ilyet sehol, úgyhogy ki kell találnom, hogy mit használjak helyette.

Egy-egy termék kivégzése bizonyos - némileg ismeretlen - okoknál fogva elégedettséggel tölt el engem. Talán azért, mert akkor van lehetőségem egy másikat kipróbálni, nyilván nem kell magyaráznom, hogy micsoda öröm tud lenni egy új flakon/tégely/tubus/stb illatozó kence. Az meg talán még jobb, amikor nem akarok másik márkával kísérletezni, mert annyira bevált az, amit elhasználtam, lásd pl. Batiste. Valójában elég kevés terméket tudok felsorolni, amelyeket újra és újra megvásárolok, de összeszedem ezeket, és lesz majd ebből is egy poszt. 

Nyereményjáték baglyokért - III. forduló

Azt hiszem, az előző fordulóban tényleg nagyon vajszívű voltam, mert sok-sok helyes megfejtés érkezett, aminek persze örülök, köszi, hogy játszotok velem. A mai napra próbáltam egy kicsit nehezebb falatokat válogatni, lehet, hogy én egyiket sem találnám ki. Ezt nyilván sosem fogom megtudni.

A második forduló helyes megfejtései ezek voltak:
3. kép: George Orwell: Állatfarm
4. Stieg Larsson: A tetovált lány

Nem húzom tovább az időt, akit esetleg a szabályok és a nyeremény érdekel, ide kattintva informálódhat.

5. kép

6. kép

A válaszokat az alább található formon keresztül tudjátok elküldeni, ha a böngészőtök nem jeleníti meg, katt ide a kitöltéshez.

Amikor a lányok megőrülnek

Avagy mit vettem és mit nem vettem a hétvégén.

Nem tudom, mennyire érint titeket a Glamour-napok elnevezésű női népünnepély, az esemény és személyem kapcsolata nem túl heves, de azért ilyenkor megesik, hogy megveszem a magazint. (Agyzsibbasztó 20 percet szoktam rászánni az elolvasására átlapozására, ennél többre képtelen vagyok.) Viszont ahogy évről évre egyre intenzívebb pusztítás kíséri ezt a három napot a plázákban, én annál kevesebb lelkesedéssel veszem be magam a győri Árkádba. Annyira, hogy idén úgy döntöttem, hogy teljesen elkerülöm az ott zajló őrületet, a ruhák iránti érdeklődésem mostanában úgysem igazán jelentős (jelenleg kizárólag egy ilyen vagy fordított színű kardigán után sóvárgok), a csajos beszerzéseim inkább a beauty cuccok köré szerveződnek. Így elég volt péntek délután tennem egy kört a belvárosban, és mindössze kettő drogériát látogattam meg, ahol az alábbi képen látható cuccokat szereztem be.

Mostanában egyébként előszeretettel kotorászok a Rossmann sminkcucc-kiárusító dobozkáiban, igazi kincsekre lehet lelni, majd erre is kitérek hamarosan.

1. Tudom, minek mutogatok egy fogkrémet, mégis így teljes a lista, erre is volt kupon, úgyhogy kipróbálom ezt a Colgate fehérítős pasztát. 2. Sosem volt még olyan korrektorom, ami a szem alatti karikákat teszi láthatatlanná, ezt a Garnier színezett golyós koffeines szemkörnyékápolót meg eléggé dicsérik, és tetszett, hogy nem csupán egy színezett trutyi, hanem tartalmaz egy-két összetevőt, ami elvileg jót is tesz a bőrnek. Eddigi tapasztalataim alapján azért nem árt előtte szemránckrémet használni, mert nem hidratál annyira, hogy önmagában elég legyen. 3. Természetesen az 50%-os Alverde kedvezménynek sem tudtam ellenállni, és egy transzparens púderre esett a választásom, a jelenlegi tükrös Affinitone meg megy a táskámba, az hordozható. Ezzel egyelőre nem tudok mit kezdeni, nagyon nehezen sikerül érdemi mennyiséget kinyernem a dobozból, főleg a kis puffanccsal, amit hozzá adtak, a belső műanyag fedelet ugyanis még jelentős körömáldozat árán sem sikerült eltávolítanom, úgyhogy a pici lyukakon kell valahogy kijönnie a pornak. Azt amúgy nem tudom, hogy mitől transzparens, mert van színe - ám lehet, hogy csak én szenvedek fogalomzavarban. 4. Az alapozóktól mindig húzódoztam, szerintem még egy terméket sem sikerült teljesen elhasználnom. A BB krémeket épp ezért örvendezve fogadtam, de már erősen fogyóban volt a Garnier BB-m, és meg akartam várni a Glamour-napokat, hogy újat vegyek. Addig is lekaptam a polcról egy 350 Ft-os Essence alapozót, és rá kellett jönnöm, hogy sokkal normálisabban nézek ki alapozóval az arcomon. Kuponnal, féláron annyira nem volt durva érvágás ez a Max Factor Facefinity All Day Flawless 3in1 (miért adnak minden terméknek ilyen rohadt hosszú nevet??), és nem is rossz, bár ugye túl nagy összehasonlítási alapom nincs. Szépen mattít, meg hamvas pofi lesz a végeredmény, de a teljes árat (3500 Ft) biztosan nem fizetném ki érte. 5. Ha követtek beauty blogokat, bizonyára belefutottatok már abba, ahogyan a Maybelline Color Tattoot istenítik, nyilván kellett nekem is egy. Krémes-csillogó szemhéjfesték, ráadásul nagyon tartós. Pont a napokban szereztem be egy hasonló terméket a Catrice-től a Made To Stay szemfestéket, kb ugyanez. Abból egy bronzosat választottam, amit azóta is előszeretettel használok, a Maybelline-ből pedig az ezüst jött velem haza. Nem rossz, de semmilyen tekintetben nem körözi le a Catrice-t (azt is az akciós dobozból halásztam ki 249 Ft-ért, röhej), ráadásul a csillámok nagyon nagyok és emiatt borzasztóan világít tőle a szemhéjam, muszáj kennem rá valamit, ami picit tompítja a fényét. 6. A L'oreal-os kupon azt hiszem, hogy csak a Müllerben volt érvényes, az meg Győrben a világ végén van, ezt a micellás vizet viszont így is megvettem, mert ekörül is óriási a hype az utóbbi hetekben. A sminklemosóm amúgy is az utolsókat rúgja, úgyhogy nyomós okom volt arra, hogy ezt beszerezzem, és eddig nagyon elégedett vagyok vele: a sminket tökéletesen eltávolítja, nem csípi a szemem és nincs benne alkohol, se parabének, nekem ennyi elég.

Rettentő büszke vagyok magamra, hogy a ruhavásárlást kihagytam az idén, és azért a sminkcuccok összehalászását sem vittem túlzásba, egy rakás kupont fel sem használtam. 

Ti vettetek valamit a Glamour-napok alkalmából? Vagy használtok valamit a fenti termékek közül?

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

"...az örökbefogadottak élete már elkezdődött, amikor ők megérkeznek. Mintha olyan könyvet olvasnánk, amelyiknek hiányzik az első néhány oldala. Mintha érkezésünkkor már fölment volna a függöny. A hiányérzet soha, soha nem múlik el - nem múlhat el, nem is szabad elmúlnia, mert valóban hiányzik valami."

Mi ez a könyv? Jeanette Winterson önéletrajzi regénye. Ki az a Jeanette Winterson? Hát igen. Nekem is csak a neve volt ismerős, meg rájöttem, hogy a Capri királya című könyvét valamikor feltettem a várólistámra, úgyhogy előbb kicsit utánanéztem, hogy kinek az életébe is készülök belemászni.

Jeanette Winterson brit írónő, akinek néhány regénye magyar nyelven is megjelent. Sajnálatos módon az első műve, az Oranges are Not the Only Fruit nem, amíg viszont a kiadók észbe kapnak, addig elolvashatjuk a Teher, a Szenvedély, a Gubancrom vagy a Capri királya című könyveit, vagy mondjuk ezt.

Manchesterben született 1959-ben, háromhetes korában örökbefogadta egy bigott vallásos házaspár, Wintersonék, ők nevelték fel Accringtonban. Illetve azt nem mondanám, hogy felnevelték, mivel Jeanette 16 éves korában elhagyta az otthonát. Az anyja (Mrs. Wintersont anyjaként nevezi meg az író, tehát én is így fogom) gyerekkorától kezdve sulykolta belé, hogy ő a gonosz, az ördög rossz kiságy felé vitte őt, az anyát, nem Jeanette-et kellett volna örökbe fogadniuk. A lány egész gyermekkorában magányos volt, szenvedett az anyja zsarnokságától. Nem találta a helyét az otthonában, úgy érezte, neki olyan nincs. Nem hiszem, hogy ennél kétségbeejtőbb érzés létezhet a világon. 

"Nagyon gyakran csordultig teltem haraggal, kétségbeeséssel. És mindig magányos voltam. Ennek ellenére szerelmes voltam és vagyok az életbe. Ha valami felzaklatott, a Pennine-hegységbe szöktem - egész napokat csavarogtam át egy lekváros szendvicsből meg egy üveg tejből merítve hozzá az energiát."

Egy kis ízelítő abból, hogy milyen ember volt ez az anya: mélyen vallásos nő, a férjével együtt nem is olyan régen tértek meg, de ebben az új, dicső szellemben igyekeznek ntvelni Jeanette-et. Az anya mindenhová bibliai idézetekkel teleírt cédulákat rejtett, esténként felolvasott a Bibliából, a hét estéből hatot a templomban töltött, természetesen lányával együtt. Arról szó sem lehetett, hogy irodalmat tároljanak a házban, hiszen az maga a fertő, igaz, Jeanette-nek felolvasta a Jane Eyre-t.

"Mrs. Winterson fennhangon, sűrűn lapozva olvasott. Rettenetes tűz üt ki Thornfield Hallban és MR. Rochester megvakul, de Mrs. Winterson hangzó változatában Jane mit sem törődik immár világtalan kedvesével, hanem férjhez megy St. John Rivershez, majd együtt indulnak missziós állomáshelyükre."

Nektek is egyből a Jane Eyre eset ugrott be?

Szóval ilyen nő volt Mrs. Winterson. Gyűlölte és megvetette az alkoholt és a cigarettát, de azért dohányzott. Ugyanez volt a helyzet az irodalommal: titokban krimiket olvasott, viszont amikor felfedezte Jeanette regénygyűjteményét, amit az ágyában rejtett el, kivitte az összes könyvet az udvarra és felgyújtotta a kupacot. Jeanette gyerekkorában hosszú éjszakákat küldött a ház előtt a küszöbön, mert a szülei kizárták. Egy nagy összeveszést követően nem vitték el az évi esedékes "családi" nyaralásra, viszont mivel Mrs. Winterson nem bízott meg benne, nem adott neki kulcsot, úgyhogy nem tudott hazamenni. Gondoljunk bele, mi történik akkor, amikor kiderül, hogy anya egyetlen pici szeme fénye még leszbikus is? 

Ilyen finomságok történtek ezzel a lánnyal, ami már önmagában is hihetetlen, éreztem, ahogy megy fel bennem a pumpa az anya újabb és újabb húzásait olvasva. Az igazán furcsa viszont az volt, hogy egyes jelenetekbenez a nő inkább komikusnak tűnt, Winterson legalábbis így ábrázolta. Nem sajnáltatja magát, amiért egy ilyen családban kellett felnőnie, inkább mintha megrántaná a vállát az anyja viselkedése kapcsán. 

"Mrs. Winterson nem szerette a vendégeket. Ha kopogtak, már szaladt is a piszkavassal az előszobába, hogy a levélszekrény nyílásán keresztül megdöfködje a látogatót."

Egy keveset megtudhatunk a hatvanas-hetvenes évek ipari Angliájáról, egy kicsit érintve a politikát is. Bepillanthatunk a munkások életkörülményeibe, nekem leesett az állam, amikor megtudtam, hogy nem volt Wintersonék házában fürdőszoba. Accringtonról is kapunk egy közelit a könyvben, szeretem az ilyen mellékes adalékokat egy regényben. 

Szerettem azt is, hogy Jeanette annyira nem volt képben az irodalommal, hogy gőze nem volt arról, hogy mit olvasson, úgyhogy beiratkozott a helyi könyvtárba, és elkezdte az A betűnél. Azt mondja, szerencse, hogy Austen az ábécé elején van. 

A bűbájos Accrington

Nemcsak az írónő gyerekkoráról, hanem felnőtt éveiről is olvashatunk, Mrs. Winterson utóhatásáról, arról, hogy a szeretés mennyire nem megy ennek a nőnek. Miss Wintersonnak. Mert mégis kitől tanulta volna meg, hogy hogyan kell? 

Két nap alatt befaltam a regényt, Winterson kicsit csapongó, én mégis szerettem a stílusát. Azt nem mondanám, hogy a személyiségét, az embert is megszerettem, mert nem lehet egy könnyű eset, persze mind tudjuk, hogy ezt nem ő választotta magának. A története érdekes és témája ellenére nem lehangoló, nyilván nem mindegy, mit hogyan tálalunk. 

A könyvet kiadja a Park Kiadó, ezúton is köszönöm nekik a lehetőséget, hogy elolvashattam. 

A 2013-as irodalmi Nobel-díj nyertese Alice Munro

Ha nem tolták volna mindenhol az arcomba a legesélyesebb írók listáját, valószínűleg nem érdekelt volna ennyire a hír, hogy ki kapja idén a Nobel-díjat, főleg, hogy az elmúlt két évben díjazottakról korábban még nem is hallottam. Tudom, erre nem kellene büszkének lennem (nem is vagyok az), meg arra se , hogy nem olvastam eddig túl sok Nobel-díjas szerzőtől. Egyes műveket olvasva meg csak bámultam magam elé, és azt kérdeztem magamban, hogy ő miért kapott??? (Nem, nem a Sorstalanságra gondolok.)

Idén a Svéd Akadémia Alice Munro kanadai írónőnek adta a díjat, akit az indoklásban a kortárs novella mesterének neveztek. Kár, hogy nem fogadtam, mert rá tippeltem - igaz, éjjel még Oates szerepelt az álmomban nyertesként. Viszont reggel elgondolkoztam, és hát Munro kora, egészségi állapota meg a tény, hogy a közelmúltban a visszavonulását tervezgette elég okot adott nekem arra, hogy rá tippeljek. Jövőre akkor ezek szerint Philip Roth lesz a nyerő. 


Alice Munrótól még nem olvastam, vagyis jó pár évvel ezelőtt elkezdtem az Asszonyok, lányok életét, aztán valamiért nem jutottam benne sokáig. Természetesen most már igazán kíváncsi lettem, brace yourselves, a molyon jönnek majd az alicemunrós olvasások! 

Magyarul megjelent könyvei: 

Lives of Girls and Women (1973), Asszonyok, lányok élete (2007)
The Love of a Good Woman (1998), Egy jóravaló nő szerelme (2008)
Hateship, Friendship, Courtship, Loveship, Marriage (2001), Szeret, nem szeret - Kilenc történet(2006)
Runaway (2005) Csend, vétkek, szenvedély (2007)
Too Much Happiness (2009), Mennyi boldogság! (2011)

A kötetek a Park Kiadó gondozásában jelentek meg. 

Mit szóltok a döntéshez, ti kire tippeltetek vagy kinek drukkoltatok? (Én persze Murakaminak, de kizártnak tartottam, hogy nyerni fog.) Olvastatok már Alice Munrótól valamit?

Meg ezért is érdemes várni az őszt - Maxim Kiadós megjelenések

Gondolom nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy ez az ősz egyenlő egy pénzügyi katasztrófával, szinte több az új megjelenés, mint a Könyvfesztivál idején. Emellett nagyon örülök, hogy sorra adják ki azokat a könyveket magyarul, amelyek iránt egy-egy tumblis könyves oldalnak köszönhetően már régóta vágyakozom.

A legdurvább termést egyértelműen a Maxim Kiadó produkálja, hatalmas mennyiségű könyvet jelentetnek meg októberben és novemberben, úgy kell majd lefogni, hogy kicsit visszafogjam magam a rendelések terén.

Nézzünk egy kronológiai sorrendet:

Ezeket a könyveket már kereshetitek a boltokban:

Elizabeth Richards: A sötétség városa

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Katherine Boo: Az örök szépségen túl

Peter Heller: Kutya csillagkép

Októberben megjelennek:

Cynthia Hand: Angyalvágy (október 9.)

Abbi Glines: Ha az enyém lennél (október 15.)

Jennifer E. Smith: Milyen is a boldogság? (október 15.)

Luca di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget (október 15.)

Alan Bradley: De mi került a pitébe? (október 15.)

Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás (október 15.)

Adam Makos: Felettünk a csillagos ég (október 15.)

Ebből az eresztésből négy könyvre csaptam le, ezek pedig a Hová tűntél, Bernadette, az Elakadó lélegzet, A De mi került a pitébe? és a Gyilkos kegyelem, úgyhogy már tűkön ülve várom a futárt. 

Még tudtam volna tovább válogatni, de megálljt parancsoltam az egéren pihenő jobb kezemnek, és büszke voltam, hogy csak ennyi. 

Aha, kiderült, hogy november végén további könyvekkel bővül a repertoár, szóval bajban vagyok, mert ezek közül is érdekel legalább három. 

November 29-én jelennek meg (előreláthatólag):

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

Sherry Gammon: Szerethetetlen

Gavin Extence: Az univerzum és Alex Woods

Mark Pryor: A könyvárus rejtélye

Jamie McGuire: Az őrző

Wendy Higgins: Angyali gonosz

Emma Garcia: Szerelem első kattintásra

Ebből a kupacból a Ruta Sepetys meg a Mark Pryor-könyv érdekel a legjobban, illetve még az Alex Woodsos is szóba jöhet, de inkább az már ne jöjjön szóba. Ti melyik könyvekre vetettétek ki a hálótokat?

Baglyos játék - II. forduló

Nagyon ügyesek voltatok az első fordulóban, úgyhogy jön is a következő, ezúttal kindle-ös képekkel! Ezt a kis csodát a múlt héten kaptam meg, azóta még csak ismerkedünk, illetve azon gondolkoztam, hogy mi legyen a neve. Először valami hangzatos férfinéven gondolkoztam, mint például a Borisz vagy a Leopold, aztán felmerült az Ede is, azonban rendeltem hozzá egy Wuthering Heights-os tokot, emellett indokolatlanul sokszor jött szembe az Üvöltő szelek a hétvégén, úgyhogy a Heathcliff mellett döntöttem.
Gondolom, ez most a legkevésbé sem érdekel titeket, úgyhogy lássuk a múlt heti játék megfejtéseit:

1. kép: Itó Projekt: </Harmónia>
2. kép: Eugene Ionesco: A kopasz énekesnő

Az e heti képek pedig ők (kattintásra megnőnek):

3. kép

4. kép

Szerintem ezek is könnyűek, ideje lenne valami nehezebb feladványt is bedobnom, na majd jövő héten. Ha valaki még új, a szabályokról itt tájékozódhat, egyébként meg várom a megfejtéseket, amelyeket az alább található formon keresztül tudtok elküldeni. (Ha a beágyazott form nem látható, akkor katt ide a kitöltéséhez).

Amiért érdemes várni az őszt - Pumpkin Spice Latte

Igazán szerencsés vagyok, hogy a városomban nem található Starbucks kávézó, ugyanis valószínűleg ősszel az összes pénzemet Pumpkin Spice Lattéra költeném. Tavaly októberben Bécsben kóstoltam először, és már tűkön ülve várom a hónap végén esedékes Bécsi romantikus kiruccanásunkat, hogy a hűvös időben ismét felmelegítsen engem ez a csoda. Igazi őszies-karácsonyos ízvilágú forró tejeskávé ez, aki szereti a kávét, biztosan szeretni fogja, kivéve esetleg az ortodox eszpresszófogyasztókat.

Tehát földrajzi elhelyezkedésemből adódóan az év jelentős részében hanyagolnom kell ezt a finomságot, persze elkészíthető otthon is, csak számomra a kávé az egy olyan ital, amellyel nem igazán szeretek pepecselni, úgyhogy ritkán volt kedvem külön pléhbögrében tejet melegíteni, abban feloldani négy különböző fűszert, arról nem is beszélve, hogy az eredeti recept tökpürét is tartalmaz a hitelesség kedvéért. Soha nem készítettem tökpürés PSL-t, talán majd egyszer.

Viszont! A kedvenc blogomon találtam egy PSL szirup receptet, amit csak egyszer kell megfőzni, és onnantól kezdve már csak bele kell önteni a kész kávéba. Mivel a fő összetevője a cukor, ezért az édesítéssel meg a kavargatással sem kell különösebben foglalkozni, tény, hogy azok számára, akik a cukrot ilyen-olyan okok miatt mellőzik (normál esetben én sem teszek a házi készítésű italokba), nem ez lesz a legjobb megoldás.

Az eredeti recept hamis verzióját készítettem el, egyrészt azért, mert nem volt kedvem tököt főzni és pürésíteni (konzerv tökpüré-árusító helyről pedig nem tudok a környezetemben), másrészt meg abban bízom, hogy mindenféle "élő" összetevő nélkül tovább eláll majd, már ha erre egyáltalán lesz igény. (Lesz, mert csak hétvégén iszom otthon kávét.)

Hozzávalók:

2 csésze víz
2 csésze cukor (ízlés szerint lehet kombinálni vagy helyettesíteni barna cukorral)
1 teáskanál fahéj vagy 4-5 rúd fahéj
1/2 teáskanál őrölt gyömbér
1/2 teáskanál őrölt szerecsendió
1/2 teáskanál szegfűbors vagy szegfűszeg (receptje válogatja, hogy melyiket írja, én a szegfűborsból tettem bele úgy 10 darabot)

Mindent keverjük össze egy lábosban, és közepes hőfokon melegítsük, hogy a cukor feloldódjon. Ezután még egy 5 percig főzzük alacsony vagy közepes hőfokon, ne hagyjuk felforrni. Amikor kész, egy üvegbe öntsük át úgy, hogy előtte kiszedtük belőle a nagyobb falat dolgokat, valamint egy tölcsér és egy szűrő segítségét is nem árt igénybe vennünk az öntögetés során.

A tartósságáról egyelőre nem tudok nyilatkozni, mert körülbelül öt napja főztem meg a löttyöt, de ígérem, szólok, ha megromlott. Amivel vigyázzatok nagyon, az a gyömbér, ne lóduljon meg, mert savanykás lesz tőle a szörp, nagyon nem jó irányba viszi el az egész ízét. Arra gondoltam egyébként, hogy valamelyik nap kipróbálom tejes teával is.

Nyereményjáték - első forduló

A vasárnap beígért nyereményjáték kezdetét veszi, a játékszabályról és a nyereményről ebben a bejegyzésben tájékozódjatok, mielőtt játszotok.
Alább találtok két képet, amely két könyv egyes oldalait ábrázolja. A lenti formot töltsétek ki, írjátok meg, melyik könyv látható az első és a második fotón (kattintásra megnőnek). Nem muszáj mindkettőt megtippelni / kitalálni ahhoz, hogy a sorsolásban részt vegyetek, a játék során minden helyes válasz egy-egy helyet biztosít majd a kalapban.

1. kép

2.kép

Hajrááá mindenkinek! Vasárnap éjfélig küldhetitek a válaszokat. Ha ezen sorok alatt nem látnátok a formot netán, akkor ide kattintva is kitölthetitek.