John Green: Katherine a köbön

"Café Sel Marie volt a neve, itt szolgálták föl a legjobb kávék egyikét Chicagóban, ami Colin számára semmit sem jelentett, mivel nem szerette a kávét. Ő a kávé ötletét szerette, a meleg italt, amely energiát ad, és évszázadok óta a kifinomultsággal és az értelmiségi léttel áll összefüggésben."

Nem hiszem, hogy a legjellemzőbb mondatokat ragadtam ki a könyvből, de mivel régebben én is hasonlóan viszonyultam a kávé intézményéhez, ezt megjegyeztem magamnak. 

Az Alaska nyomában az egyik kedvenc könyvemmé vált tavaly nyáron, azóta is vágyom egy hasonló könyvélményre, úgyhogy gondoltam, ha John Green egy másik regényével próbálkozom, nagyon nem lőhetek mellé. 

Ennek a történetnek a főhőse Colin Singleton, éppen dobta a csaja, nevezetesen 19. Katherine. Ezt a lányt 18 másik Katherine előzte meg, a kapcsolatok pedig rendszeresen úgy értek véget, hogy a K-k szakítottak szerencsétlen Colinnal. Mert ez a srác tényleg kicsit szerencsétlen, ugyanis túl okos. És felesleges adatokkal gyötri a környezetét, emellett anagrammákat gyárt, valamint állítása szerint nem tudja, hogyan lehet elérni, hogy valaki kedvelje őt. A szörnyű tragédia után barátjával, Hasszánnal nekivágnak a világnak, és egyenesen Tennessee-ig meg sem állnak! Ott felkelti az érdeklődésüket Ferenc Ferdinánd sírja (hiszen hol máshol nyugodna békében szerencsétlen trónörökös, mint egy világvégi tennesseei kisvárosban), és ismeretséget kötnek néhány helyi erővel. Közben Colin, a zseni próbálja meghatározni a kapcsolatok általános képletét, úgyhogy még csodálatos függvények is díszítik a könyvet. 

Már az Alaska nyomában olvasásakor megszerettem John Green stílusát, vicces, intelligens, mentes mindenféle hatásvadászattól, de valahogy az a könyve inspirálóbb volt, és - nyilván a kissé nyomasztó témának köszönhetően is - erősebb hatással volt rám. Ezt a regényt picikét összecsapottnak éreztem, a karakterek sem lettek a szívem csücskei, igazából semmilyen érzést nem váltott ki belőlem az egész, legfeljebb csalódást az Alaska után. Meg csodálkozást, hogy ennek a Colin gyereknek hogy volt eddig 19 nője??? Aztán persze kaptam rá választ a könyv vége felé, sőt Green a függvényeket és képleteket is hosszasan magyarázza a függelékben. Érdekes, mert szeretem a kockákat, de Colin nem az a vicces, antiszociális kocka, akiket én annyira bírok.
Ez a lepukkant kisvárosi miliő különben borzasztó lehangoló tud lenni, de már csak azért elmennék egy ilyen helyre, hogy betérjek egy rendes amcsi greasy spoon-ba, és tömjem magamba a brutál hamburgereket és szép nagy adag epres shake-et kortyoljak hozzá színes szívószállal. A lényeg, hogy ezeknek a fiúknak ide kell eljönni ahhoz, hogy ráébredjenek erre-arra az életükkel kapcsolatban, és az is kiderül, hogy Colin életében lesz-e vajon olyan lány, aki nem a Katherine névre hallgat. 

Tervbe vettem amúgy John Green azon könyveit is, amelyek még nem jelentek meg magyarul, úgyis kéne angolul is olvasgatnom. Az író molyos polcáról lehet szemezgetni.