– Van soulja? – kérdezi egy nő másnap délután. Kísértést érzek, hogy azt mondjam: néhanap van, néhanap nincsen. Néhány nappal ezelőtt teljesen kifogytam, de most van dögivel, több is, mint kéne, a frász tudja, mit kezdjek vele. Bárcsak kicsit egyenletesebben tudnám elosztani, megteremteni némi kiegyensúlyozottságot, de nagyon úgy fest, hogy nem megy ez nekem. Látom, hogy a nőt aligha érdekelnék a belső készletraktározási gondjaim, így csak megmutatom neki, hol tartom a soult – közvetlenül a bejáratnál, a blues mellett.
/Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése