2011-11-18

Kathryn Stockett: A segítség




   emlékszem, hogy régebben nem nagyon olvastam amerikai könyveket, úgy értem, hogy olyanokat, amelyeknek lényeges eleme, hogy az USÁban játszódik, valahogy taszított az a környezet, egyáltalán nem éreztem magam otthon benne. de nálam minden időszakos, eljött az a periódus, amikor már kifejezetten csalogatóak számomra az amerikai történetek. A segítség meg ugye Dél, ami eddig, azt hiszem, totál ismeretlen volt számomra, már ami a könyveket illeti. Amadea déli polcát tudom ajánlani azoknak, akit a téma érdekel, nagyon jó kis selection-nek tűnik.:)

   a mississippi-beli lány, Skeeter minden vágya, hogy író legyen, a fiúk nem különösebben érdeklik, miközben barátnői nagy része már férjezett asszony, gyerekkel és persze fekete cseléddel. a hatvanas években megdöbbentő szegregációs törvények uralkodtak az államban, minderről nem tudtam túl sokat, és hihetetlen, hogy mennyire közeli események ezek... Skeeter az egyik barátnője, Elizabeth cselédje, Aibileen segítségével ír háztartás-vezetési tanácsokat egy helyi újságba, és többek között ez a nő inspirálja arra, hogy arról írjon könyvet, hogy a feketék milyen érzéssel dolgoznak a fehéreknél, és hogy a munkaadóik hogyan viszonyulnak hozzájuk. Skeeter természetesen fehér, viszont neki is volt egy dadája, Constantine, aki anyja helyett anyja volt, viszont pár éve váratlanul eltűnt, és Skeeter azóta is borzasztóan hiányolja. a lány Aibileen segítségével nagy nehezen rávesz még egy tucat bejárónőt arra, hogy meséljenek a munkájukról, azonban rettentő óvatosnak kell lenniük, mivel a városban elég sok feketét bántalmaznak, és ha netán kiderülne, hogy kik voltak azok, akik segédkeztek a könyv megírásában, és hogy ki írta meg egyáltalán, valószínűleg ők sem úsznák meg.

  a téma komolysága ellenére ez egy kedves, vidám könyv, legalább is én így fogtam fel, bár a feszültség végig ott rejtőzködik a sorok között, szóval sokat aggódtam én is, hogy nehogy történjen valami rossz ezekkel a nőkkel. a karakterek általában nagyon szerethetőek, kivéve persze Miss Hilly-t, Skeeter egyik "barátnőjét", aki nagy erőkkel harcol a szegregációs törvények mellett és azok kiszélesítéséért.


  azt hiszem, ez az a fajta szórakoztató irodalom, amit én is képes vagyok befogadni, és mindig őszintén örülök, ha találok egy-egy ilyen könyvet. és még a borító is milyen szép!:)
a film meg most megy a mozikban, nem tudom, mit lehet belőle kihozni, azért kíváncsi lennék arra is. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése