2010-07-07

Jodi Picoult: A nővérem húga


  mindig félek a bestsellerektől, meg azoktól, amit mindenki szeret, ami mindenkinek tetszik. tízből kilencszer esélytelen, hogy egy "ilyen" könyvet úgy fejezzek be, hogy hát igen, nem csoda, hogy milyen sokan odavannak érte.
úgy álltam neki, hogy még januárban láttam a filmet, szóval sok újat nem vártam tőle. azért kíváncsi voltam, például az ügyvéd pasi szerelmi szálára, (mivel a filmben ilyenről szó nincs), meg úgy egyáltalán.
  azt nyilván mindenki tudja, hogy ez a bizonyos "húg", Anna, azért jött létre, hogy tökéletesen megalkotott testével megmentse a leukémiás nővére életét. aztán egyszer, mikor már a veséjét kellene odaadnia, elege lesz, és ügyvédhez fordul, hogy az segítsen neki elérni, hogy a jövőben saját maga dönthessen a hasonló jellegű orvosi beavatkozásokról. és most nem kell arra gondolni, hogy Anna nem szereti a testvérét, Kate-et. egyébként van egy harmadik gyerek, a piromániás Jesse, na vele aztán tényleg senki nem foglalkozik, nő, mint a dudva. szóval ez a kiindulási alap, ehhez jönnek olyan mellékszálak, mint a már említett ügyvéd, Campbell magánéleti és egészségügyi problémái, az apa tűzoltós élményei, miegymás. az eseményeket felváltva mesélik a különböző szereplők (egyedül Kate-et hagyták ki, majd a végén rájössz, miért), ám ez egyáltalán nem zavaró, így sokkal egyértelműbbek a karakterek motivációi.

  az anyára, Sarára végig nagyon haragudtam, mivel egyértelmű, hogy a beteg gyereke áll nála az első helyen. a többi mintha nem is lenne, vagyis Anna jó, hogy van, mert különben Kate már rég' nem élne... az apa egy fokkal jobb, ő reálisabban látja a helyzetet, tudja, hogy Kate nem bírja már sokáig. igazából szerintem ennek a két szülőnek az volt a célja, hogy folyamatosan elhalasszák a lányuk halálát, és nem foglalkoztak azzal, hogy eközben mindannyian mennyit szenvednek, beleértve Kate-et is.
na aztán szépen elérkeztem az utolsó oldalakhoz. és nem az jött, amit vártam. merthogy a film teljesen máshogy ér véget mint a könyv, és nem is értem, hogy miért volt szükség erre a változtatásra. mert azért nem mindegy.


  én a könyves befejezésre szavazok (holott a filmes szerintem reálisabb), mert tényleg tükrözi a címet, sokkal durvábban vág mellbe. én azt hittem, hogy csak annyi a csavar az egész sztoriban, amit a filmben is bemutatnak, ami arról szól, hogy mi is pontosan Anna motivációja, na de a vége, a legeslegvége...! több, mint egy hónapja olvastam, de még most sem nagyon térek magamhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése